Mi baj, szívem...

 2012. 06. 27.

                                                                          Mi baj, szívem, magyarkám?

                                                                                             Beszéld el szaporán…”

                                                                                                              (Vörösmarty)

         Hallom sokfelől, hogy „bántják” a magyarokat. Ez a gondolkodás veszedelmes. Olvassuk nagy költőinket! Ők elismerik, hogy mi is felelősek vagyunk a történtekért.

                   „Maga te tekints meg körösztény világot,

                    nem találsz azok közt, kivel tettem több jót…”

                    ………..

                   Ah, bánom, ennyi jót hogy ü velük töttem,

                   Nem-é viperákat keblemben neveltem?”

                                  (Zrínyi: Szigeti veszedelem, Első ének)

                       „Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja

                    szülötti bűnein leszáll…”

                                      (Kölcsey: Zrínyi második éneke)

*

                                                                              Káros szenvedély - a könyvtár!

         Kis kirándulás a könyvtárba. (Miért nincs nekem végtelen időm, hogy idejében el tudjak indulni orvoshoz, bevásárolni, könyvtárba!)

         A FSZEK (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) központi épületét Wenckheim-palotának is nevezzük. Ugyanis Wenckheim Frigyes gróf építtette 1887-ben. 1889-ben nyitotta meg kapuit. 1927-ben a főváros vásárolta meg az épületet. 1931-ben nyílt meg a nagyközönség számára mint Fővárosi Könyvtár. 

         Az épület előtt álló díszkutat (Magyar Igazság Kútja) 1928-ban készítette Szentgyörgyi István. A talapzaton Justitia, az igazság istenasszonya áll, mellette az oltalmat kérő nőalak Magyarországot szimbolizálja. A talapzaton Lord Rothermere arcképe látható. Az ő tiszteletére készült a kút. A lord brit üzletember és politikus volt, aki 1927-ben járt Magyarországon, és bírálta a trianoni békeszerződést.

                                                                                                   Vizet!

                                                                                              Közelebbről

                                                                         A bejárat

Matyi

 2012. 10. 21.

     1.  

     Mary Poppins a Madách Színházban.  Örömet okoz, elsősorban a színészeknek, a rendezőnek, végül a nézőknek is. Szükség van a jó pillanatokra.

     2.  

    Téglás-Hajós Éva, XVIII. kerületi költőnő 6. kötetét mutatja be a Városházán. Nyolcvan éves korában is derűsen szemléli a világot. Jó ízléssel veti papírra érzéseit, gondolatait. Felidézte egyik gyermekkori emlékét: éppen hogy befejeződött a háború, tejért küldték, s egy falusi asszony megszánta. Adott neki egy fél liter tejet a következő szavakkal: „Miattam ne haljon meg senki!”

         Eljött ide az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusa. Régi időkre emlékeztetett Bárdos Lajos műve, a Tábortűznél. (Ötször voltam úttörőtáborban.)

                   Szellő zúg távol,

                            alszik a tábor.

                   Alszik a tábor,

                            csak a tűz lángol.

                   Rakd meg, rakd meg, jó pajtásom,

                            azt a tüzet,

                   Isten tudja, mikor látunk

                            megint ilyet.

     3.   

     Ugyancsak szép élmény volt a Senza Dirigente Kamarazenekar koncertje a Nagyvárad téri református templomban. A zenekar neve „vezető nélküli”-t jelent.

                   Emberek, ezentúl csak zenével

                   dícsérjétek az Istent,

                   az Isten roppant muzikális!

                              (Jékely Zoltán: Templomi hangverseny, 1945)

     4. 

 

 

Matyi alszik

     5.          

     Az Aranytízben volt a Belvárosi Vonóstrió koncertje. A műsoron Kodály Zoltán, Sulyok Imre, Lajtha László, Weiner Leó egy-egy műve szerepelt. A hegedűs, Szilvásy Viktória minden műsorszám előtt bemutatta az alkotót. Lajtha Lászlóról szólva felidézte sokoldalúságát és a francia kultúrához való kötődését. 120 évvel ezelőtt született.

           

Magtár

2012. 11. 11. 

                                                                    

Szentgyögyvölgyi Kornél: Jékely Zoltán, mek.oszk.hu

       

     Olvas az ember, mert hát mit is tehetne az ember az egyre hosszabbodó őszi estéken. Jékely Zoltán verseskötetében feltűnt egy különös verscím: Jairus leánya. Eszembe jutott a Márk evangéliumából a halott kislány feltámasztása (5. könyv).

                   Az ifjúság nem időhöz kötött,

                   csak lelkünknek legmélyebb állapotja.

                   S belőlem most e párás alkonyat

                   egy szempillantásban a felszínre dobta.

                   Múlás, dátum – milyen erőltetés,

                   ha az emlék a jelennél erősebb,

                   ha életemnek tévedt korszakánál

                   van egy sokkal igazabb, sokkal ősebb.

                   Ez a köd tán az életelemem,

                   ó, tetszhalott dolgok feltámadása!

                   Padlási lom, eltemetett galamb,

                   felkél és jár, mint Jairus leánya…

                                                 (1941)

*

         Ahol kinyitom Babits Mihály könyvét, ott fogom olvasni – határoztam el. A véletlen a Laodameiát kínálta, melyben ilyen sorokban szól a költő a szerelemről:

                   Ó lányok, győzhetetlen a valódi vágy

                   s mindent legyőz és mint a végzet, oly kemény:

                   gyémánt Vágy s gyémánt Végzet. Minden hős merényt

                   a Végzet ellen, sujtanak az istenek

                   s a végzet sujtja még az isteneket is:

                   de a Végzettel egyerős a Szerelem

                   istenek anyja, istenek közt legidősb

                   s olykor a Végzetet lába elé köti

                    s szolgája a haláltalan Emlékezés

                   legyőzi a Végzet szolgáját a Halált

                   s egy percre Végzet és Halál fején kacag

                   s miként az öröklét, e perc korláttalan.

                                                    (1911)

         Sose áhítsatok nagyobb művészetet!

*

         Volt régen a ligeti vasútállomáshoz közel egy komor, hulló vakolatú épület. Azt mondták, hogy magtár, de már régóta üresen állt. Egyszer nem volt a helyén a lakat, belopództam, mint félénk kísértet. Mindent vastagon belepett a lisztes por. Csodálkoztam, hova tűntek a gabonás zsákok.

         Mindez Spiró György Magtár c. kötetéről jutott eszembe. Spiró igyekszik betakarítani a termést, összefoglalni, mit tudunk arról a régióról, melybe születtünk. Nem szívderítő ez az összegzés. Meglehetősen kietlen kép tárul elénk. S becsúsznak ilyen mondatok is: „Fogalmam sincs…, nincsenek olyan információim…, velem sem tudatták… ” Egy régi verséből vett idézettel zárja a kötetet:

                   Nem csak a múlt és nem csak a jövő

                   veszett el: ma már nincs meg a jelen sem,

                   a kategóriák csendjében élünk.

                   Reménytelen csőd. Mélyülő vadon.

                                                        (1987)

A Magtár ma

Lumpi és Blacky

 2016. 09. 29.

Lumpi

     A Lumpáciusz c. vígjátékban az úrhatnám Zwirn, bár szabó a mestersége, úgy érzi többre hivatott. Amikor méretet kell venni, így méltatlankodik: "Az emberek azt hiszik, hogy egy szabó csak miattuk jött a világra.”

     Leim, az asztalos felháborodik, amikor Strudl el akarja venni menyasszonyát: „Szégyellje magát, ilyen nagy hassal megházasodni!” - mondja. Amikor kiderül, hogy mégse, így lelkesedik: „Strudl, ön jó ember, olyan szép, olyan arányos, nincs is pocakja. Hadd öleljem át!”

Blacky

     Egy kóbor kutya nekitámadt Blackynek, aki nem hagyta magát. Fáradtan, de elégedetten indultunk hazafelé. Felnézett rám: megadtam neki, ugye büszke vagy rám?!

     Blackyvel fontosabb dolgok történnek, mint velem. A környéken minden kutya hörögve acsarkodik, ha meglátja. Ő pedig, mit se törődve velük, könnyed léptekkel sétál. Én elbujdosnék a pusztába, ha ennyien fenekednének rám.

Blacky