A teremtés

 2014. 04. 23.

     A világ teremtése, ahogy a Bibliában olvassuk, egyedül Isten műve volt (monoteizmus). Ő hozott létre mindent. Felette állt az általa megalkotott világnak. Ám nem egyszerre teremtett meg mindent, hanem lépésről lépésre.

     „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” 

     A föld először rendezetlen, kaotikus formában létezett, kietlen volt, mindent víz borított. (Az idézett bevezető mondat nélkül mindez kísértetiesen hasonlít a görög és más mítoszokra, s inkább keletkezés lenne..) A föld „csinosítása” tulajdonképpen a világossággal kezdődött. (Vö. Haydn!) A világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka megkülönböztetése a teremtés második lépése. Eltelt az első nap.

     Ezután teremtette meg Isten az égboltot, s elválasztotta a boltozat feletti vizeket a lenti vizektől. Már vége is a második napnak. 

     A harmadik napon Isten egy helyre gyűjti a vizeket, hogy előtűnjön a szárazföld, s előbújjanak a növények: a füvek és a gyümölcsfák, azaz megjelenik a földön az ÉLET. A gyümölcsfák magvai örökítik tovább az életet. Isten elégedett volt azzal, amit alkotott. Végbement a „szétválasztás”.

     A negyedik napon a világító testeket, a napot, a holdat és a csillagokat helyezi Isten az égboltra, melyek meghatározzák az ünnepeket, a napokat és az esztendőket. Egyre jobban érezhető, hogy az ember számára készül az otthon. Már a gyümölcsfák is ezt jelzik. Isten újra elégedett lehet. 

     Az ötödik napon a víziállatok népesítik be a földet, s a madarak a levegőt. A dolguk az, hogy sokasodjanak. 

     A hatodik nap különleges nap. Isten először a barmokat, csúszómászókat s az egyéb földi állatokat teremti meg, majd – saját képmására – az embert, a férfit és a nőt. Az embernek az a feladata, hogy uralkodjon az egész földön. Tehát kitüntetett szerepe van.

     Az utolsó nap a pihenésé, mert Isten lezárta a teremtést, elkészült a maga munkájával.

     Más szemléletű a második teremtéstörténet. Itt a föld tulajdonképpen termőföld, csak még száraz, ezért terméketlen, s ember sincs, aki megművelje. Legyen tehát ember! Az Úristen a párával átitatott földből formálja meg, s életet lehel az orrába. Később állatokat is készít hasonló módon, s hogy társa legyen, oldalbordájából megalkotta az asszonyt: 

     „Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Móz, 2,24)

     A bibliai teremtést több híres alkotásban viszontláthatjuk. Ilyen pl. Michelangelo freskói a Sixtus-kápolnában. A középpontban Ádám teremtése van, amikor is az Úr az ujja érintésével kelti életre Ádámot.¹

     Az alábbi film bemutatja Michelangelo teremtéstörténetét a kezdetektől Noéig: a fény és a sötétség szétválasztása, az égitestek megalkotása, az ég és a föld szétválasztása; Ádám majd Éva megteremtése, a bűnbeesés és a kiűzetés; Noé hálaáldozata, a vízözön, végül részegsége. Tolnay Károly szerint jobb, ha fordítva, a főbejárat felől megyünk az oltár felé, s így jutunk el a világegyetem keletkezésének látomásáig.

     Haydn Teremtés c. oratóriuma is emlékezetes. Csak röviden: három részből áll. Az első négy napot foglalja magában az első rész, az ötödiket és a hatodikat a második rész, az utolsó Ádámról és Éváról szól. Haydn három évig dolgozott a majdnem két órás művön. Itt a legmegrendítőbb a fény megjelenése: a 10.15 percben. Jó hallgatást!

     ¹ Ez a gesztus látható Caravaggio Máté elhívatása c. képén: Jézus rámutatással hívja el tanítványának a vámszedőt. A rámutatás lehet negatív is, pl. Füst Milán Este van c. versében.