2015. 05. 09.
Az Újtestamentum 4. könyve
(Előszó)
Az első három könyvet szinoptikusoknak („egybenézőknek”) nevezi a
bibliatudomány, mely azt jelenti, hogy ezek nagyfokú rokonságot, ill.
azonosságot mutatnak fel. A János evangéliumának az a különlegessége, hogy
előszava (1,1- 1,18) a filozófia nyelvén szólal meg. Nem Jézus
születésével, gyermekkorával vagy Keresztelő János történetével kezdődik., hanem a
világ teremtésével, s ez visszautal a Genezisre.
„Kezdetben volt az ige…” (1,1) Az Ige és Isten
egy volt. Általa teremtetett minden: az élet , a sötétség és a világosság,
melyről az isteni küldött, János ad hírt. (1,1 .- 1,8) A következő részben
(1,9 – 1,13) folytatódik a versbe foglalt teremtéstörténet. A kiindulópont mindig
az Ige, melynek lényege a világosság. Ám nem mindenki fogékony a világosságra.
Akik igen, kiváltságosak, Isten gyermekei.
A harmadok versszak is az Igével kezdődik. (1,11 –
1,18) Ebben már Jézus megtestesüléséről van szó. Erről tett
tanúbizonyságot János. Mózes törvényt adott az embereknek, Jézus
a kegyelmet és az igazságot hozta el. Így bontakozik ki előttünk minden
rejtélyes „ige”. „Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.”
– írta egykor a költő. Az ismétlés, a
gondolatritmus hullámzása esztétikai élmény is. A fogalmak piramisának csúcsán
világol az Ige, mely maga az Isten.
Az Ige Testté lett.
*
Már megismertük a legfőbb
téziseket: az Ige testté lett, valamint azt, hogy Istent nem látta
senki, csupán egyszülött fiát, aki az Atya kebelében van.
Ebben az evangéliumban nem olvashatunk a megszülető,
majd felcseperedő kis Jézusról. Mindjárt Keresztelő János lép
elénk. Az ő bizonyságtételével folytatódik az Írás: „Íme, az Isten báránya,
aki hordozza a világ bűnét.” A bárány utal az Ézsaiás könyvében
(52,13-53,12) megjelenő Isten szolgájára, aki szenvedett azért, hogy „nekünk
békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Továbbá gondolnunk
kell a húsvéti bárányra is, melynek „vérével megkenték az ajtófélfát, hogy
az egyiptomiak elsőszülöttjére lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje.”
(Katolikus Lexikon)
Jézus és a bárány összekapcsolása először Az
apostolok cselekedeteiben történik meg, amikor Fülöp így tanítja az
egyiptomi kincstárnokot, aki éppen (!) Ézsaiást olvasta: „Amint a
juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja a
száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná
fel? Mert élete felvitetik a földről.” (ApCsel, 8,33)
Érdemes kitérni a katolikus egyház liturgiájára
is. A mise felépítése a következő: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus
és az Agnus Dei (Isten báránya) A Sanctushoz kapcsolódik a
Benedictus, az Agnus Deihez pedig a Dona nobis pacem
(Adj nekünk békét).
Keresztelő János két megnyilatkozása
kiegészíti, kiteljesíti egymást. Először – még Jézus nélkül – vall róla:
„Én a kiáltó hang vagyok a pusztában…” Majd másnap saját szemével
pillantja meg Jézust, Isten bárányát, s látja, amint a Lélek Jézusra
száll, s aki majd nem vízzel, de Szentlélekkel fog keresztelni.
Az irodalomban is gyakran felbukkan a motívum.
legutóbbi olvasmányaimból: Nádas Péter Bárány címmel írt egy
elbeszélést (1966). Egy másikban (Minotaurus, 1970) az egyik szereplő
így imádkozik: "És vezéreld útjukon a hazatérőket, akik csöngetnek, s
adj erőt, hogy én szeretettel fogadhassam a megtért bárányokat. Isten báránya,
könyörülj rajtam!"
Másnap
Keresztelő János újra ott állt a Jordánon
túl, ahol Jézussal találkozott, de most két tanítványa volt mellette, akiknek
elég volt annyit mondania: „Íme, az Isten Báránya!” (Jn, 1,36), s már követték is
egészen a lakásáig, s nála is maradtak ezen a napon.
János evangéliumában minden olyan evidens. Keresztelő
János felismeri a Messiást (a Felkentet). Az első tanítvány, így
tudják sokan, maga János evangélista, bár erről nem ír. A második András,
akinek testvére Simon Péter. Jézus így szólítja meg: „… ’téged
Kéfásnak fognak hívni’ – (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn,
1,42) Hozzáteszem: arámi nyelven a Kéfás = szikla, görögül Petrosz.
Jézus a következő napon találkozott a Betsaidából
származó Fülöppel,
akit így hívott el tanítványának: „Kövess engem!”. (Jn, 1,43) Fülöp
Nátánáelnek
mondja tovább: „Megtaláltuk
azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a
József fiát, aki Názáretből származik.” (Jn, 1,45) Nátánáel
először szkeptikus, majd Jézus meggyőzi mindentudásával, s Nátánáel
is követőjévé válik: „Mester, Te vagy az Isten fia, te vagy Izráel királya!”
(Jn, 1, 49)
Szép, Dániel álmára emlékeztető látomással fejeződik be
ez a rész: „Bizony,
bizony, mondom néktek: meg fogjátok látni, hogy megnyílik az ég, és az Isten
angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” (Jn, 1,51)
Érdekes kifejezés az Emberfia. Az
ószövetség egyrészt az emberre vonatkoztatja (Zsolt, 8, 4, Ezék, 2, 1),
másrészt Dániel
látomásában a Megváltó felhőn érkezik, tehát Isten.
Ui.
(Jézus megnevezései: Isten Báránya, Messiás, Isten
fia, Izráel királya, Emberfia. Megszólítása: Rabbi, s hogy a nem zsidók is
értsék, az evangélista lefordítja: Mester. Ugyancsak megmagyarázza a Messiás
jelentését: Felkent. A Krisztus ennek a görög fordítása, szintén Felkentet
jelent. Jézus: Jahve, a szabadító.)
*
Jézus első csodája.
Csak János evangéliuma számol be róla. A harmadik napon történt, azután
hogy Jézus megjelentette magát Keresztelő Jánosnál.
A menyegző színhelye pedig a galileai Kána.
Mária már ott volt, Jézus is és tanítványai is hivatalosak
voltak. Történt pedig, hogy elfogyott a bor. Mária nem sok szóval, de
félreérthetetlenül szól a fiához: „Nincs boruk.” Jézus szeretett volna
kitérni a feladat elől, mondván, ez nem rájuk tartozik, még nem jött el a
csodák ideje. Mária azonban, mint minden anya - szeretett volna büszke
lenni – elvárta a „csodát” fiától. Így hát Jézus utasítására hat
kővedret megtöltöttek vízzel. „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, mely
borrá lett (…) odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort
adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor adja a silányabbat: te pedig
ekkorra tartogattad a jó bort.”
Ez volt az első csoda, a tanítványok számára ekkor
vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, istensége.
*
Kána még kétszer fordul elő János
evangéliumában: egy újabb csodatétel kapcsán, amikor Jézus meggyógyítja
a királyi tisztviselő fiát. Majd amikor feltámadása után a Tibériás tengernél
harmadszor megjelenik a tanítványoknak, ott van a Kánából való Nátánael
is.
Híres festők örökítették meg a jelenetet: Giotto,
Veronese, ill. jó tudni, hogy Giorgo Vasari képe a Szépművészeti
Múzeumban látható.
Megható verset írt Dsida Jenő Kánai
menyegző címmel. Ő a menyasszony, vőlegény vágyakozására helyezi a
hangsúlyt. A szép, sugárzó arcú Krisztus „mindent elgondoz”, hogy
a vendégséggel baj ne legyen.
Menyegzőnk
lesz, kis szerelmem, s derülünk a cigánybandán.
Vendégek közt üldögélünk zöldbefutott, tág verandán.
Krisztus ül az
asztalfőn. Künt augusztus mély, tiszta éje
csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje.
Krisztus arca
szép, sugárzó, szereti a víg poétát:
máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszú sétát.
Súgva mondja:
"Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan,
menjetek csak, fiacskáim, ne késsetek énmiattam!
Majd én
mindent elgondozok, vendégséggel baj ne légyen.
A szegénység, bogárkáim, illatos és drága szégyen."
Lábujjhegyen,
mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz,
surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához.
Visszanézünk...
- Minden asztal csupa friss hal, friss kenyér,
vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér.
*
Hogy Jézus
miként tisztítja meg a kufároktól a jeruzsálemi templomot, más ismerjük Kodály zeneművéből.
Mennyire őszinte Jézus/Kodály indulata, mélységes tisztaságvágya,
mely egy halára szánt korból (1934) hangzik fel! Most is úgy érezzük: tua res
agitur! (A te dolgodról van szó, Horatius: Ep. I/18)
János evangéliumának az elején (2. fejezet) található
ez a fontos példázat: Jézus, Atyja iránt érzet féltő szeretetből, kiűzi a
templomból a nem oda valókat, az árusokat állataikkal együtt, a pénzváltókat,
felborítva asztalukat. A zsidók megkérdezték tőle, milyen jeleket tud
felmutatni, azaz milyen jogon tette, amit tett. Jézus azt
válaszolta: „romboljátok
le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Az emberek
kételkedtek. Ám miután Jézus harmadnapon feltámadt a halálból, a
tanítványok visszaemlékeztek erre a mondásra, s megértették, hogy mesterük az ő
testének templomáról beszélt.
Pilinszky:
Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
*
A 3. fejezet első részében Jézus
hosszabb (költői) elmélkedését, magyarázatát olvashatjuk az újjászületésről,
hitről, hitetlenségről, mennybemenetelről, ítéletről. Nikodémusz, a
farizeus a címzett. (A farizeusok egy zsidó irányzat képviselői. Jézus
bírálta gőgjüket, hiúságukat, képmutatásukat. (Mt 12,39; 23,5 kk.; 15,3-4)
"Ha a földi dolgokat mondtam el nektek, és nem
hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeieket mondom el nektek?
mert nem ment fel az égbe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az
Emberfia. (...) "Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz,
az már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az
ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek
jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszok voltak a
cselekedeteik. Mert aki rosszat cselekszik, az gyűlöli a világosságot, és nem
megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az
igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről,
hogy Isten szerint cselekedte azokat."
A következő
részben nem Jézus áll a középpontban, hanem Keresztelő János. Jézus
Júdeába ment tanítványaival. Ott keresztelte meg híveit, akik nem
lehettek kevesen, mert hozták a hírt Jánosnak: "Mester, aki
veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és
mindenki őhozzá megy."
Ekkor János alázatát és okosságát ismerjük meg:
"Aki a földről jön, az a földből származik, és a földiekről szól. Aki a
mennyből jön, az felette van mindenkinek, és arról tesz bizonyságot, amit
látott, és hallott, de bizonyságtételét senki nem fogadja be."
"Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal... "
(Dsida: Közeleg az Emberfia)
