Franzen

     

Az idő Franzennek dolgozik.

    Amiként a Süddeutsche Zeitung megírta, Jonathan Franzen új esszékötetének néhány kitétele nagy felháborodást keltett. Összeállított ugyanis tíz szabályt fiatal írók számára, pl.: "Először szeretned kell, hogy könyörtelen tudj lenni."

     A legnagyobb felhördülést az a szabály okozta, hogy az író munkahelyén (úgy látszik Amerikában ilyen is van) ne használjon internetet. Kétségesnek tartja ugyanis, hogy ily módon jó regény születhet.

     Erre sok író villámgyorsan ellenszabályokat állított fel a twitteren: "Soha ne hallgass Jonathan Franzenre." Végül Nathan Goldman vonta le a tanulságot. Franzen elérte, hogy mindenki vele foglalkozzon, anélkül, hogy maga rajta lenne. S nem utolsósorban most már mindenki tudja, hogy Franzen új esszékötete megjelent. (The End of the End of the Earth)

      Én egy kissé le vagyok maradva: most fejeztem be Franzen első regényének, A huszonhetedik városnak az olvasását (1988, magyarul 2016). Igaz, előtte elolvastam a Diszkomfortzónát. (2006, magyarul 2015.)

     Első könyvét is hihetetlen ambícióval írta meg. Hogy lehet egy fikció ennyire kidolgozott? (525 oldal) Miért akarja elhitetni, hogy pont a legkorruptabb rendőrnő lesz a város rendőrfőnöknője? Még jó, hogy amikor megnyeri magának Martin Probstot, minden hiábavalóvá válik!!!

A dugó átment a plafonon. 

- Hűha! 

Mindketten a plafont bámulták. 

- Simán átment a plafonon. 

- Valami egyszerű papírborítás lehet. - Miután teletöltötte a poharakat, Duane felállt egy székre, és bedugta az ujját a lyukba, amit a dugó ütött. Gipsz hullott az arcába, aztán valami kipottyant a lyukból, de nem a dugó volt az, hanem valami fémtárgy. Luisa felvette a padlóról. Méretéhez képest súlyos, fényes fémhenger volt, az egyik oldalán apró lyukakkal, mint egy mikrofon, és egy drót lógott ki belőle. 

- Mi ez, 

  Duane elvette tőle. - Úgy néz ki, mint egy poloska. 

- Egy micsoda?

*

.....Hadd kérdezzek tőled valamit, Martin. Becslésed szerint hányszor hazudott neked valaki, hányszor hazudtak az arcodba az elmúlt négy hónap során? 

-  Annyiszor, hogy már nem is számolom. 

-  És azelőtt, hogy volt ez? Válasszunk kitalálomra egy évet. Legyen 1979. Hányszor fordult elő veled 1979-ben, az egész év során, hogy valaki, akiben megbíztál, hazudott neked?

     Probst úgy gondolta, hogy 1979-ben senki sem hazudott neki. 

- Helyes. Mit mond el ez a tény az újabb fejlemények szelleméről? 

*

     Nem akart összeállni a kép. Az összeesküvés valami testetlen, terjengő bűz volt, ami majd' megőrjítette Norrist. Nem voltak oldalszárnyai, nem volt iránya, és nem ígért semmit. 

     ……. 

     Lassan kibontakozott egy kapcsolati háló. A fenevad, melynek bűzét Norris már hónapok óta érezte az orrában, kezdett alakot ölteni.

                                                (Európa, 2016. Fordította: Bart István)

Gép és ember

„Gép a fejem. Gép a kezem.” (Kosztolányi)   

     Meglepő hír volt tavaly japánban, számolt be róla a Die Zeit, hogy egy számítógépes program által írt elbeszélés bekerült egy sci-fi pályázat döntőjébe. A zsűri nem tudta, hogy a”művet” egy algoritmus hozta létre. Bírálták ugyan a szereplők lélektani ábrázolását, ugyanakkor dicsérték a cselekmény határozott vonalvezetését. Még az sem tűnt fel, hogy az intelligens robot – kissé akadozva – a végén bevallotta, hogy milyen örömöt okozott neki az írás, megszabadult bénító korlátaitól, önállóvá vált.    

     A japán programozók megadták a cselekményt és a szereplők fontosabb paramétereit. De nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ilyen utasítást is lehet majd adni: ríkasd meg az olvasót. Sőt a program alkalmazkodhatna az olvasóhoz, ha unatkozó arcot vágna, akkor az e-book olvasó szenzorai érzékelnék ezt, és felgyorsítanák a tempót.

     Az algoritmus segítene a sorozatszerzőknek eligazodni saját labirintusaikban (Trónok harca), s akár tovább is szőhetné a cselekményt. Ken Follett 22 fős csapatot alkalmaz, és excel-táblázatot vezet a szereplőkről.

     Nem kell a szavakkal, a mondatokkal sokat küszködni. Ady még elvérzett egy gondolaton, de hol van már a tavalyi hó.

     Elcsúszik a hangod, hamisan énekelsz? Helyre lehet hozni a szoftver segítségével. Sőt a program zenét is szerezhet! A számítógép jobb képet tud festeni Rembrandt stílusában, mint maga Rembrandt.

                          „Sírtam, nevettem az úton. / Én, ember, én. Emlékezem.” (Kosztolányi)

     Egy másik interjú a NZZ-ben (René Scheu) arról szól, hogyan születnek meg Jonathan Franzen regényei. Reggeli után az elsötétített "irodájában" kezdi napját Franzen. Itt semmi sem terelheti el figyelmét az írástól: "megpróbálok tovább álmodni, miközben már ébren vagyok. Olyan hangokra figyelni, amelyek nincsenek ott. Így jutok olyan állapotba, melyben a képzelet valósággá válik. Azáltal, hogy elszigetelem magam a külső zajtól. Ebben az állapotban minden apróság jelentőssé válik.

(…)

     Az írás számomra hosszadalmas folyamat, nagyon sok időre van szükségem ahhoz, hogy a személyek és a tárgyak, melyeket a történet összeköt, körvonalazódjanak és elmélyüljenek. Az anyagot a nem fiktív valóságból nyerem, mely az írás során - jó esetben - önmagán túlmutató értékkel gazdagodik. A mindennapi élet legtöbbször az marad, ami volt, mindennapi és jelentéktelen.”