Az idő Franzennek dolgozik.
Amiként a
Süddeutsche Zeitung megírta, Jonathan Franzen új esszékötetének néhány kitétele
nagy felháborodást keltett. Összeállított ugyanis tíz szabályt fiatal írók
számára, pl.: "Először szeretned kell, hogy könyörtelen tudj lenni."
A legnagyobb felhördülést az a szabály
okozta, hogy az író munkahelyén (úgy látszik Amerikában ilyen is van) ne
használjon internetet. Kétségesnek tartja ugyanis, hogy ily módon jó regény
születhet.
Erre sok író villámgyorsan
ellenszabályokat állított fel a twitteren: "Soha ne hallgass Jonathan
Franzenre." Végül Nathan Goldman vonta le a tanulságot. Franzen elérte,
hogy mindenki vele foglalkozzon, anélkül, hogy maga rajta lenne. S nem
utolsósorban most már mindenki tudja, hogy Franzen új esszékötete megjelent.
(The End of the End of the Earth)
Én egy kissé le vagyok maradva: most
fejeztem be Franzen első regényének, A huszonhetedik városnak az olvasását
(1988, magyarul 2016). Igaz, előtte elolvastam a Diszkomfortzónát. (2006,
magyarul 2015.)
Első könyvét is hihetetlen ambícióval írta
meg. Hogy lehet egy fikció ennyire kidolgozott? (525 oldal) Miért akarja
elhitetni, hogy pont a legkorruptabb rendőrnő lesz a város rendőrfőnöknője? Még
jó, hogy amikor megnyeri magának Martin Probstot, minden hiábavalóvá válik!!!
A dugó átment a plafonon.
- Hűha!
Mindketten a plafont bámulták.
- Simán átment a plafonon.
- Valami egyszerű papírborítás lehet. - Miután teletöltötte a poharakat, Duane felállt egy székre, és bedugta az ujját a lyukba, amit a dugó ütött. Gipsz hullott az arcába, aztán valami kipottyant a lyukból, de nem a dugó volt az, hanem valami fémtárgy. Luisa felvette a padlóról. Méretéhez képest súlyos, fényes fémhenger volt, az egyik oldalán apró lyukakkal, mint egy mikrofon, és egy drót lógott ki belőle.
- Mi ez,
Duane elvette tőle. - Úgy néz ki, mint egy poloska.
- Egy micsoda?
*
.....Hadd kérdezzek tőled valamit, Martin. Becslésed szerint hányszor hazudott neked valaki, hányszor hazudtak az arcodba az elmúlt négy hónap során?
- Annyiszor, hogy már nem is számolom.
- És azelőtt, hogy volt ez? Válasszunk kitalálomra egy évet. Legyen 1979. Hányszor fordult elő veled 1979-ben, az egész év során, hogy valaki, akiben megbíztál, hazudott neked?
Probst úgy gondolta, hogy 1979-ben senki sem hazudott neki.
- Helyes. Mit mond el ez a tény az újabb fejlemények szelleméről?
*
Nem akart összeállni a kép. Az összeesküvés valami testetlen, terjengő bűz volt, ami majd' megőrjítette Norrist. Nem voltak oldalszárnyai, nem volt iránya, és nem ígért semmit.
…….
Lassan kibontakozott egy kapcsolati háló. A fenevad, melynek bűzét Norris már hónapok óta érezte az orrában, kezdett alakot ölteni.
(Európa, 2016. Fordította: Bart István)
