2012. 01. 07.
Érdekes interjút
olvastam a Frankfurter
Allgemeine Zeitungban Heinrich August Winklerrel. Ez a cikk is
karácsonyi ajándék volt, december 24-én jelent meg. A riportert egyetlen kérdés
izgatta: mit jelent a Nyugat, hol húzódnak határai.
A válasz rövid és a lényegre mutató: történelmi értelemben a Nyugat a „latin Európa”, melynek szellemi középpontja a középkorban, s azon túl is Róma. Európának ezen a részén kezdődött el a hatalommegosztás: az egyházi és a világi, a fejedelmi és a rendi hatalom megosztása. Csak itt mentek végbe az emancipációs folyamatok: reneszánsz, reformáció, felvilágosodás. A reformáció esetében az állam és az egyház összefonódását visszaesésnek tartja, ugyanakkor Luther nyomán az individuum lelkiismerete felértékelődött.
A modern Nyugat két forradalom eredménye: az 1776-os amerikai és a 1789-es francia forradalomé. Az utóbbi 200 év ennek a jegyében telt el. Megemlíti a német „külön utat” is, az I. világháborút, a weimári köztársaságot (hivatalosan Deutsches Reich) és a „elágazásait”. A demokratikus, többségi elv csak ott működhet, ahol kifejlődik a civil társadalom.
Úgy tűnik, Winkler kevesebbet foglalkozik a görögökkel. Véleménye szerint a zsidó-keresztény egyistenhit vezet közvetlenül a modern nyugati társadalom kialakulásához. Az isten előtti egyenlőség a törvény előtti egyenlőség előképe. Abban, hogy Isten az embert a maga hasonlatosságára teremtette, benne rejlik az emberi méltóság. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené” – mondja Jézus, és ebben benne rejlik a szekularizáció. (Lásd még: Habermas)
Összefoglalva: a Nyugat
értékei az emberi jogok elidegeníthetetlen képviselete, a jogállam, a férfi és
a nő egyenjogúsága stb.
Winkler professzor a Humboldt-egyetemen tanít, 72
éves. Nemrég jelent meg nagy műve, a Nyugat története, két kötetben.
 |
| Berlin, Humboldt Egyetem, wikipedia.org |
