2012. 05. 05.
Tandori rajza |
Kis játékok
Tandori új könyvét, a Jaj-kiállítást
(2011) olvasom már hónapok óta. Ám váratlanul egy régi verse kerül elém, mely
az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetében (1973) jelent meg:
A DAMASZKUSZI ÚT
A vers a közlés
minimumával a jelentés maximumára törekszik. Nem tudjuk pontosan, miféle
megtérésről van szó, csak azt, hogy most kell megtörténnie.
*
A Jaj-kiállítás
az utóbbi évek köteteihez hasonlóan „beszélgetőfüzet”. Minden fontosat papírra
vet a költő, ami éppen foglalkoztatja. S persze mindig ugyanaz foglalkoztatja
évek, évtizedek óta: a létezés, az írás, s az utóbbi időben az öregedés, az
érzékelhetővé vált elmúlás. Ismerős motívumait szövi tovább, jól ismert alakjai
szólalnak meg
*
Humora, öniróniája segít
elviselni azt, ami a világból neki adatott. Pl.: „Újabban a nyelvek, az
idegen nyelvek is idegenek nekem.” (Kétféle, ami nem kell) Egy
másik: „Ha beszélgetünk, nem ’beszélgetünk’ / csak beszédelgünk.”
Egy utolsó: „… mintha minden elmerült volna a merített papírban.” (Beszédelgés)
*
Életeleme a meghökkentő
megfogalmazás, amely azonban fényt vet egész világára:
A „nem tűrök” éppen azt
jelenti, hogy valamit nem hajlandó elviselni, és mégis el kell tűrnie, el kell
viselni a tűrhetetlent.
Szójátékai komolyan veendők:
Végül:
Az utóbbi két sor is
számtalan jelentésvariációt hív elő. Éppen a szűkszavúság ad erre lehetőséget,
mint az első idézet esetében. (Idézetek a Kis játékok c. versből)
Mintha már túl lenne életén, hatalmas életművén, melyhez mindig hozzátartozott a meghökkentés is. Való igaz, a múlt rejtélyes dolog… De a gépezet forog, az alkotó nem pihen.
Mintha már túl lenne életén, hatalmas életművén, melyhez mindig hozzátartozott a meghökkentés is. Való igaz, a múlt rejtélyes dolog… De a gépezet forog, az alkotó nem pihen.