A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kárpáthy Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kárpáthy Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 2., vasárnap

Jókai: Kárpáthy Zoltán

2012. 03. 01

Az árvízi hajós, magyaralmas.hu


     Aki meg akarja ismerni a régi Magyarországot, olvasson Jókait. A nagy mesemondónak a máról is van mondanivalója.


A Nemzeti Színházról:


     „… mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét ebben a nagy kevert városban, ahová letehessük házi oltárunkat, valahol a külváros szegletében, ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket sérteni, ahol nem esünk útjába senkinek; majd építünk mi ott valami szerény házacskát, elég szépnek fogjuk mi azt találni…”  (537)


Maszlaczky önéletrajza:


     „…szenvedtem mint gyermek – csalódtam mint ifjú, és elfásultam mint férfi.” (622)



Sajátos nyelv a Privorszkyban:


     „Milyen jó ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala; csizta bakala! A legjobb gusztámat elrontotta a spicc; hiába brennoltam, kaufoltam, pászoltam, aufmisoltattam, nem változott a szerencse. Ma nagy malőrben voltam, engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.” (718)


Árvíz 1


     „Egy rémületes óra folyt le így, melyet nem számlált a percinga otthonos petyegése, mert a folytonos rázkódásról maga a falióra is megállt, s a tizenegy órát úgy ütötte el, hogy minden ütésnél percekig megpihent.” (742)


Árvíz 2


     „A legelső borzalmas éjszakán látjátok ott a sötét vizek felett végigsikamlani Wesselényi hajóját.” (750)


Tervek


     „Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja, hogy lehet ipar és tanulmány által a nemzet gazdagságát tízszeres fokra emelni! Hohó! Ne siess úgy, öcsém! Hagyj te nekünk békét a te Angliáddal. Itt ugyan nem hánykolódunk a millióinkkal, (…) de viszont nem is halnak nálunk éhen az emberek százával, ezrével, s ha nincs is hitelünk, de nincs adósságunk, mint a te Angliádnak…”  (780)


Zoltán


     „Én minden munkára kész vagyok. Tudok nélkülözni, tanultam dolgozni. Szomorú dolog volna, ha Magyarországon egy pár munkás kéz el nem tudná tartani gazdáját.” (837)