2012. 03. 01
 |
| Az árvízi hajós, magyaralmas.hu |
Aki meg akarja ismerni a régi Magyarországot,
olvasson Jókait.
A nagy mesemondónak a máról is van mondanivalója.
A Nemzeti
Színházról:
„… mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét ebben a nagy kevert
városban, ahová letehessük házi oltárunkat, valahol a külváros szegletében,
ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket sérteni, ahol nem esünk útjába
senkinek; majd építünk mi ott valami szerény házacskát, elég szépnek fogjuk mi
azt találni…” (537)
Maszlaczky
önéletrajza:
„…szenvedtem mint gyermek – csalódtam mint ifjú, és elfásultam mint férfi.”
(622)
Sajátos
nyelv a Privorszkyban:
„Milyen jó ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala;
csizta bakala! A legjobb gusztámat elrontotta a spicc; hiába brennoltam,
kaufoltam, pászoltam, aufmisoltattam, nem változott a szerencse. Ma nagy
malőrben voltam, engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.” (718)
Árvíz 1
„Egy rémületes óra folyt le így, melyet nem számlált a percinga otthonos
petyegése, mert a folytonos rázkódásról maga a falióra is megállt, s a tizenegy
órát úgy ütötte el, hogy minden ütésnél percekig megpihent.” (742)
Árvíz 2
„A legelső borzalmas éjszakán látjátok ott a sötét vizek felett végigsikamlani
Wesselényi hajóját.” (750)
Tervek
„Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja, hogy lehet
ipar és tanulmány által a nemzet gazdagságát tízszeres fokra emelni! Hohó! Ne
siess úgy, öcsém! Hagyj te nekünk békét a te Angliáddal. Itt ugyan nem
hánykolódunk a millióinkkal, (…) de viszont nem is halnak nálunk éhen az
emberek százával, ezrével, s ha nincs is hitelünk, de nincs adósságunk, mint a
te Angliádnak…” (780)
Zoltán
„Én minden munkára kész vagyok. Tudok nélkülözni, tanultam dolgozni. Szomorú
dolog volna, ha Magyarországon egy pár munkás kéz el nem tudná tartani
gazdáját.” (837)
