A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Paul Jandl. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Paul Jandl. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 28., kedd

Olvasás közben

     A tizenkét éves Ernst Jandl, a későbbi híres költő, 1938. márc. 15-én a bécsi Heldenplatzot ellepő tömegben állt. Ebből az élményből született a lefordíthatatlan Wien: Heldenplatz c. verse. 
     Ugyancsak ehhez a térhez kapcsolódik Thomas Bernhard drámája, a Heldenplatz, melyet 1988-ban mutattak be a Burgtheaterben.
     Bernhard minden műve provokáció: ébredjetek rá, ilyenek vagytok. Már 40 évvel ezelőtt is hangoztatta a kormánynak a katasztrofális alkalmatlanságát. Természetesen mindig az éppen aktuális kormány aktuális botrányáról van szó.
     Nem én ítélkezem, hanem Paul Jandl (nem rokon), a kiváló esszék, tanulmányok szerzője a Neue Zürcher Zeitungban, (2019. máj. 24.)
     Nemzeti büszkeségünk, hogy Krasznahorkai László a Báró Wenckheim hazatér c. regényében még Bernhardot is túlszárnyalja. Ugyanő találta ki az örökké zárva tartó könyvtárat is, mely hamarosan megvalósul.
                                                   *
     Evezzünk békésebb vizekre!? A szerző, Thomas Ribli (NZZ, 2019. máj.24.) a Daphnis és Chloé c. ókori regény kapcsán elmélkedik arról, mi is a szerelem: Erosz "az, ki legszebb mind a haláltalanok közt / elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók / kebelében leigázza a józanságot, a bölcs észt." (Hésziodosz)
     A későbbi mondák szerint Aphrodité és Arész szárnyas fia a kiszemelt "áldozatot" nyilával eltalálja. "Még senki nem menekült meg Erosztól, nem is fog, amíg van szépség a földön, s látó szemek." - mondja Longosz.
                                                   *
     S mennyit ér egy költemény? Szellemesen válaszol erre Roman Bucheli (NZZ, 2019. máj. 17.) Sokat. Először is lassítja a klímaváltozást. Versolvasás közben nem vezetsz, s nem pusztítod az esőerdőt. Előny, hogy a verseskönyvek többnyire vékonyak, a versek rövidek. Például itt van Ostermaier gyűjteménye mindössze 99 oldal, s ábécé rendbe szedve beszél a szerelemről. (Már megint?) Mégis olyan ez a kis könyv, mint egy perpetuum mobile, sose érsz a végére, mert újra kezded. Ami szintén fontos: értened sem kell, pl.: "vékony kezem az asztalon hever / mint bélyeg. Ettem a vízből / kiittam a halat a patakból."
     Papucsban, a fotelben ülve kínálkozik a legjobb alkalom, hogy megismerkedjél - önmagaddal.



                                                  *
     Vigyázat, vannak könyvek, melyeket nem tanácsos gyermekek kezébe adni. Egy amerikai kiadó a következő megjegyzést fűzte Kant három Kritikájához: "Ezek a könyvek a 19. században születtek, s nem ugyanazokat az értékeket képviselik, melyeket akkor képviselnének, ha ma írták volna őket. A szülőknek meg kell beszélniük a gyerekekkel, hogyan változtak meg azóta a fajról, nemről, szexualitásról és az emberek közötti kapcsolatokról vallott nézetek."
     Végre! Bár a szülőket egy kicsit sajnálom. Vajon meg tudnak-e birkózni a feladattal? Pedig Kantot nem is kell a talpára állítani, mint annak idején Hegelt.
     Köszönöm, Urs Hafner. (NZZ, 2019. máj. 22.)