A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Roth. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Roth. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 2., vasárnap

Roth, JA, Ulickaja, Popper

2013. 05. 08.

Visszhangzó családi kripták


     „Az emberek hosszú távúnak tartják a történelmet, ám a történelem valójában nagyon hirtelen dolog.” (Philip Roth: Amerikai pasztorál, 107, ford.: Sóvágó Katalin)


     „Az utca keleti oldalán ablaktalanul állnak a gyárak, öntödék, rézkohók, száz évig böfögött kéményfüsttől fekete, nehézipari üzemek - , a napfényt tégla és habarcs zárta ki, a be- és kijáratokat salakbeton tömbökkel dugaszolták el. Ezek voltak azok a gyárak, ahol az emberek otthagyták az ujjukat, a karjukat, összezúzták a lábukat, leforrázták az arcukat, ahol valaha gyerekek robotoltak hőben-fagyban, a tizenkilencedik századi gyárak, amelyek embereket rágtak meg és termékeket köptek ki, most pedig átjárhatatlan, légmentesen lezárt sírok. Newark volt itt sírba zárva, a város, amely nem ad több életjelt. Newark piramisai: olyan irdatlanok, sötétek, áthatolhatatlanok, amilyen kriptára csak egy nagy dinasztiának van történelmi jussa.” (Roth, 260. old.)


Emlékeztető:


„S odébb, mint boltos temető
vasgyár, cementgyár, csavargyár.
Visszhangzó családi kripták.
A komor föltámadás titkát
őrzik ezek az üzemek.”

(József Attila: Külvárosi éj)


Az aszkéta típusról    
 

     „Belső alkata alapján Robert Viktorovics aszkéta típus volt, mindig kijött a legkevesebből, de minthogy sok éven át meg volt fosztva attól, amit minimumnak tartott – a fogkrémtől, a jó pengétől és a meleg víztől a borotválkozáshoz, a zsebkendőtől és a vécépapírtól -, most minden kis apróságnak örült, minden újabb napnak, amelyet felesége jelenléte ragyogott be, a lágerből csodával határos módon szabadult ember viszonylagos szabadságának, akinek csak hetente egyszer kellett jelentkeznie a helyi rendőrségen.” (Ludmilla Ulickaja: Szonyecska, 19-20. old., ford.: V. Gilbert Edit)




A görög csodáról


     "Ami előtte történt: az emberiség zűrzavaros gyermekkora, gonosz és perverz vágyakkal teli serdülése. Ami utána következett, az a római joggal és a keresztény álszentséggel megtámogatott, Istennek tulajdonított szadizmus, kegyetlen hatalomgyakorlás és soha véget nem érő küzdelem a pénzért.” (Popper Péter: Kiadatlan írások, Saxum, 61. old.)