Kortársaink megszólalnak

2016. 11. 08.

     „Ebben a mostani magyar helyzetben semmi meglepő nincs. Mégis meg vagyunk döbbenve, mármint sokan az alávetettek, akik ’egyik oldalon se állnak’, elhűlve figyeljük, hogy hogy jutottunk idáig. De hát valójában el se mozdultunk onnan!” (Krasznahorkai)

     „Az orosz emberek ma azt gondolják, hogy azért jó az, ahogy az országot irányítják, mert ellenségekkel vagyunk körülvéve. Mindenki ellenünk van, mindenki minket akar térdre kényszeríteni. Ez Putyin varázsigéje. Hogy mi ’senki előtt nem fogunk térdepelni’”. (Ulickaja)

     „Az ember ma pontosan ugyanolyan, mint ahogy azt már több ezer éve leírták az Odüsszeiában vagy az Iliászban, vagy amilyennek éppen Dante ábrázolta az Isteni színjátékban fél évezreddel ezelőtt. Az ösztönök állandóak, a bűnök ugyanazok, a motivációk egybeesnek.” (Ulickaja)

     „Sokan igyekeznek zárt pályákon mozogni. Hasonló emberek között, akiknek sorfala eltakarja mindazt, ami mögöttük történik. Ha csak lehet, én próbálom távol tartani magam a tébolyultaktól. Közben figyelek, írok. Azzal tehetek legtöbbet az ellen, amire kívülállóként rálátok.” (Tóth Krisztina)

     „Újra elkezdtem nyomtatott szöveget olvasni. Az a szép benne, hogy nincs lehetőség a hozzászólásra. Nem szabad hagynod, hogy olyan emberek zaklassanak, akik butábbak és közönségesebbek, mint te.” (Terézia Mora)

Roth, JA, Ulickaja, Popper

2013. 05. 08.

Visszhangzó családi kripták

     „Az emberek hosszú távúnak tartják a történelmet, ám a történelem valójában nagyon hirtelen dolog.” (Philip Roth: Amerikai pasztorál, 107, ford.: Sóvágó Katalin)

     „Az utca keleti oldalán ablaktalanul állnak a gyárak, öntödék, rézkohók, száz évig böfögött kéményfüsttől fekete, nehézipari üzemek - , a napfényt tégla és habarcs zárta ki, a be- és kijáratokat salakbeton tömbökkel dugaszolták el. Ezek voltak azok a gyárak, ahol az emberek otthagyták az ujjukat, a karjukat, összezúzták a lábukat, leforrázták az arcukat, ahol valaha gyerekek robotoltak hőben-fagyban, a tizenkilencedik századi gyárak, amelyek embereket rágtak meg és termékeket köptek ki, most pedig átjárhatatlan, légmentesen lezárt sírok. Newark volt itt sírba zárva, a város, amely nem ad több életjelt. Newark piramisai: olyan irdatlanok, sötétek, áthatolhatatlanok, amilyen kriptára csak egy nagy dinasztiának van történelmi jussa.” (Roth, 260. old.)

Emlékeztető:

„S odébb, mint boltos temető
vasgyár, cementgyár, csavargyár.
Visszhangzó családi kripták.
A komor föltámadás titkát
őrzik ezek az üzemek.”

(József Attila: Külvárosi éj)

Az aszkéta típusról    

 

     „Belső alkata alapján Robert Viktorovics aszkéta típus volt, mindig kijött a legkevesebből, de minthogy sok éven át meg volt fosztva attól, amit minimumnak tartott – a fogkrémtől, a jó pengétől és a meleg víztől a borotválkozáshoz, a zsebkendőtől és a vécépapírtól -, most minden kis apróságnak örült, minden újabb napnak, amelyet felesége jelenléte ragyogott be, a lágerből csodával határos módon szabadult ember viszonylagos szabadságának, akinek csak hetente egyszer kellett jelentkeznie a helyi rendőrségen.” (Ludmilla Ulickaja: Szonyecska, 19-20. old., ford.: V. Gilbert Edit)

A görög csodáról

     "Ami előtte történt: az emberiség zűrzavaros gyermekkora, gonosz és perverz vágyakkal teli serdülése. Ami utána következett, az a római joggal és a keresztény álszentséggel megtámogatott, Istennek tulajdonított szadizmus, kegyetlen hatalomgyakorlás és soha véget nem érő küzdelem a pénzért.” (Popper Péter: Kiadatlan írások, Saxum, 61. old.)