Kortársaink megszólalnak

2016. 11. 08.

     „Ebben a mostani magyar helyzetben semmi meglepő nincs. Mégis meg vagyunk döbbenve, mármint sokan az alávetettek, akik ’egyik oldalon se állnak’, elhűlve figyeljük, hogy hogy jutottunk idáig. De hát valójában el se mozdultunk onnan!” (Krasznahorkai)

     „Az orosz emberek ma azt gondolják, hogy azért jó az, ahogy az országot irányítják, mert ellenségekkel vagyunk körülvéve. Mindenki ellenünk van, mindenki minket akar térdre kényszeríteni. Ez Putyin varázsigéje. Hogy mi ’senki előtt nem fogunk térdepelni’”. (Ulickaja)

     „Az ember ma pontosan ugyanolyan, mint ahogy azt már több ezer éve leírták az Odüsszeiában vagy az Iliászban, vagy amilyennek éppen Dante ábrázolta az Isteni színjátékban fél évezreddel ezelőtt. Az ösztönök állandóak, a bűnök ugyanazok, a motivációk egybeesnek.” (Ulickaja)

     „Sokan igyekeznek zárt pályákon mozogni. Hasonló emberek között, akiknek sorfala eltakarja mindazt, ami mögöttük történik. Ha csak lehet, én próbálom távol tartani magam a tébolyultaktól. Közben figyelek, írok. Azzal tehetek legtöbbet az ellen, amire kívülállóként rálátok.” (Tóth Krisztina)

     „Újra elkezdtem nyomtatott szöveget olvasni. Az a szép benne, hogy nincs lehetőség a hozzászólásra. Nem szabad hagynod, hogy olyan emberek zaklassanak, akik butábbak és közönségesebbek, mint te.” (Terézia Mora)

Ante portas (archív, 2016. 10. 04.)

           Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez nem sikerül.
                                                  G. B. Shaw   

      Krasznahorkai László Sátántangója 1985-ben a rendszer felbomlását harangozta be, legalábbis én így éreztem. Új regénye, a Báró Wenckheim hazatér, a híradások szerint még sivárabb valóságot tár az olvasó elé. Maga Krasznahorkai azt nyilatkozta, hogy "a káoszban nincs mihez igazodni".

*

         Die Angst vor den anderen. (A másoktól való félelem.) Így ültették át németre Zygmunt Bauman legújabb könyvének címét, mely eredetileg így hangzott: Strangers at Our Door.

     Bauman nevére még évekkel ezelőtt figyeltem fel, amikor egy német lapnak adott interjút. Akkor arról beszélt, hogy milyen rettenetes érzés lehet "fölöslegesnek" lenni.

     Most a menekültekkel foglalkozik, akiknek a megjelenése Európa kapui előtt (ante portas), olyan kihívás, amely feltehetően csak a  kezdet. Körültekintően tárja fel az okokat és a lehetőségeket. Nem szülne jó vért, ha az esetleges befogadás árát a társadalom azon rétegei fizetnék meg, akik amúgy is nélkülöznek, szegénységben és megvetésben élnek. Ha azonban a határokon elutasítjuk őket, olyan táborokat fognak létrehozni, ahol ezeket a nemkívánatos embereket "parkoltatják". Ha így történik, az szakítás lenne a keresztény erkölcs alapelveivel ...

                                                                 (A Deutschlandradio Kultur nyomán)

*

       Neil deGrasse Tyson (1958), a világ egyik legismertebb asztrofizikus-csillagásza közzétett egy listát az emberiség eszmélkedésének legfontosabb könyveiről. Mindegyikhez hozzáfűzött egy-egy csípős megjegyzést.

      Mellékelem a 8 könyvből álló listát, és az utolsó háromról alkotott véleményét is:

1. Biblia

2. Isaac Newton: A világ rendszeréről

3. Charles Darwin: A fajok eredete

4. Jonathan Swift: Gulliver utazásai

5. Thomas Pain: Az értelem kora

6. Adam Smith: A nemzetek gazdagsága
        (Segít megérteni, hogy a kapitalizmus a kapzsiságon alapul.)

7. Szun-Ce: A háború művészete
        (Melyből megtanulható, hogy a gyilkosság művészi szintre is emelhető.)

8. Niccolò Machiavelli: A fejedelem
        (Ebből egy életre megtanulható, hogy a hatalom nélküli emberek mindent megtesznek azért, hogy megszerezzék a hatalmat, a hatalmon lévők pedig azért, hogy megtartsák azt.)

*

     Végül a jó öreg Gumbrecht. A professzor nem kapott meg egy feladatot: a fiatal tanárok és doktoranduszok segítését. Úgy érezte, ez nem lehet véletlen. Mellőzik, fölöslegessé vált? Utánajárt a dékán asszonynál, s kiderült, hogy valaki panaszt tett. Horribile dictu, Gumbrecht hajlamos nőellenes kijelentéseket tenni. A további rákérdezésből kiderül, a professzor a nyilvánosság füle és szeme előtt megdicsérte saját, valamint kollégájának a lányát: "gyönyörűek".
     Ebből kifolyólag valaki úgy érezhette, hogy ő kevésbé vonzó. Gumbrecht professzor hosszú fejtegetésbe kezdett, majd elhatározta, hogy óvatosabb lesz, nehogy - akárcsak kis mértékben is - hozzájáruljon a világhelyzet romlásához.