2016. 01. 12.
Regényekről
Rubin Szilárd: Aprószentek
Letehetetlen könyv. Rubin Szilárd
(1927-2010) könyve egy női sorozatgyilkos történetét próbálja feltárni.
A kézirat a hagyatékból került elő, ennélfogva a végső simítások
elmaradtak.
Az író-nyomozó narrátor lélekrajza éppoly rejtélyes, mint maga a történet: „… ami a magányt illeti, rám nem vonatkozott többé. Volt valakim. Nagyvilági és tündöklő képtárak mesterművei helyett egy halott. De mért maradna az? Fel fogom támasztani! Még nem tudtam, hogyan, de életre keltem.” (35. old)
A meg nem ismert, homályban maradó részletek még izgalmasabbá teszik a könyvet. Éppen ez jellemzi a korszakot (igaz minden korszakot), hogy sok mindent csak sejthetünk.
Az író-nyomozó narrátor lélekrajza éppoly rejtélyes, mint maga a történet: „… ami a magányt illeti, rám nem vonatkozott többé. Volt valakim. Nagyvilági és tündöklő képtárak mesterművei helyett egy halott. De mért maradna az? Fel fogom támasztani! Még nem tudtam, hogyan, de életre keltem.” (35. old)
A meg nem ismert, homályban maradó részletek még izgalmasabbá teszik a könyvet. Éppen ez jellemzi a korszakot (igaz minden korszakot), hogy sok mindent csak sejthetünk.
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Nagyon szórakoztató könyv, mely arról szól, hogy Európának egy korábbi korszakában a tudósok (esetünkben Gauss és Alexander von Humboldt)
nagyon sokat tettek azért, hogy a világ fejlődjön. Megszállottan
kutattak, mértek, számoltak, s leírták az akkori világot. Németek
voltak, ragaszkodtak elveikhez - az ájulásig. Humboldt hitt abban, hogy a tudás az emberiséget segíteni fogja. Gauss is hajlott volna erre, ha nem tartotta volna kortársait mérhetetlenül butának.
Azóta az emberiség birtokba vette a földet, s olyan technikai civilizációt fejlesztett ki, igaz csak a szerencsés nemzetek számára, mely korábban elképzelhetetlen volt. Az ismeretlen, a fel nem fedezett terület (legyen az bárhol is, a mikro- vagy makrokozmoszban) nem csökkent. Másrészt az emberiség nem vált boldogabbá.
(Fordította: Fodor Zsuzsa)
Azóta az emberiség birtokba vette a földet, s olyan technikai civilizációt fejlesztett ki, igaz csak a szerencsés nemzetek számára, mely korábban elképzelhetetlen volt. Az ismeretlen, a fel nem fedezett terület (legyen az bárhol is, a mikro- vagy makrokozmoszban) nem csökkent. Másrészt az emberiség nem vált boldogabbá.
(Fordította: Fodor Zsuzsa)
Milán Kundera: A regény művészete
Regényeinek írása során fedezte föl Kundera,
hogy minden művének hét fejezetből kell állnia. Mégis kissé
meglepődtem, hogy ez az esszékötet is hét kis írást tartalmaz, sőt
némelyik további hét részre tagolódik. ("Hétszer szüljön meg az anyád!")
A kötetet ugyanakkor műfaji sokszínűség is jellemzi: esszé, interjú, a legfontosabb fogalmak szótára, beszéd. A változatos forma mellett fontos még az a könnyedség, mellyel Kundera gondolatait megfogalmazza, átfogva évszázadok regénytörténetét, Cervantestől kezdve a XX. századig.
Kiindulópontja Husserl két előadása (1935) Európa válságáról: „Az ember játékszerévé vált azoknak az erőknek (technika, politika, történelem erőinek), melyek meghaladják, túlcsapnak, uralkodnak rajta.” Ez a lét „feledéséhez” (Heidegger) vezetett. Egyedül a regény képes bemutatni a lét teljességét, sokszínűségét. Minden nagy alkotó a lét valamilyen, addig ismeretlen területét tárja fel.
Úgy tűnik Kundera leginkább Kafka regényvilágában mozog otthonosan, de Broch is foglalkoztatja, s az Alvajárókkal kapcsolatban megfogalmazza a regény szerkezetét illető legfontosabb gondolatait. Azaz a regény legyen „kihagyásos”, azaz törekedjen a lényegre, a különböző szálak fonódjanak egybe. Elkülöníti a különböző szinteket, a cselekményt, a tematikát és a motívumokat. Tehát mi is a regény? Szótárából idézek: „A regény az a prózai nagyforma, amelyben az író kísérleti egókon (a hősökön) keresztül vizsgálja a létezés néhány nagy témáját.”
(Fordította Réz Pál)
A kötetet ugyanakkor műfaji sokszínűség is jellemzi: esszé, interjú, a legfontosabb fogalmak szótára, beszéd. A változatos forma mellett fontos még az a könnyedség, mellyel Kundera gondolatait megfogalmazza, átfogva évszázadok regénytörténetét, Cervantestől kezdve a XX. századig.
Kiindulópontja Husserl két előadása (1935) Európa válságáról: „Az ember játékszerévé vált azoknak az erőknek (technika, politika, történelem erőinek), melyek meghaladják, túlcsapnak, uralkodnak rajta.” Ez a lét „feledéséhez” (Heidegger) vezetett. Egyedül a regény képes bemutatni a lét teljességét, sokszínűségét. Minden nagy alkotó a lét valamilyen, addig ismeretlen területét tárja fel.
Úgy tűnik Kundera leginkább Kafka regényvilágában mozog otthonosan, de Broch is foglalkoztatja, s az Alvajárókkal kapcsolatban megfogalmazza a regény szerkezetét illető legfontosabb gondolatait. Azaz a regény legyen „kihagyásos”, azaz törekedjen a lényegre, a különböző szálak fonódjanak egybe. Elkülöníti a különböző szinteket, a cselekményt, a tematikát és a motívumokat. Tehát mi is a regény? Szótárából idézek: „A regény az a prózai nagyforma, amelyben az író kísérleti egókon (a hősökön) keresztül vizsgálja a létezés néhány nagy témáját.”
(Fordította Réz Pál)
