A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salome. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salome. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 2., csütörtök

Caravaggio


                                      A Szépművészeti Múzeum nagy Caravaggio-kiállításának emlékére.
                                                                                           2014

     Jó lenne bejárni Caravaggio rövid, de nem unalmas életének állomásait: Bergamót, Milánót, Rómát, Nápolyt, Máltát, Szicíliát, s innen Nápolyon keresztül vissza Rómába. Máltán kívül mindenütt voltunk, még Szicíliában, Szirakuza városában is. Ismerősen cseng a neve? Az ókori színház mellett volt a kőfejtő. Rabokat tartottak itt. A híres börtönt Caravaggio nevezte el „Dionüszosz fülének”. Ugyanis az uralkodó szobájában mindent hallott, amit a fogva tartottak beszéltek.

     Ha újra járhatnánk ezeket a városokat, jobban figyelnénk Caravaggio képeire.
     André Chastel így foglalja össze Caravaggio jelentőségét: „… zsenijének az a feladat jutott, hogy új irányt szabjon a festészetnek, új energiákkal töltse fel a szétszórt gondolatokat, a fény segítségével kevésbé érzelmes, inkább drámai kifejezési formát alkosson.” (C, 6) A barokk művészet persze sokféle irányzatot foglal magába. A katolikus országokban létrejött a barokk realista áramlata, melynek legnagyobb mesterei: Caravaggio, Luis La Nain és Ribera.
     Caravaggio műveinek jegyzékében 88 mű szerepel. Néhány képet ízelítőül én is bemutatok.
     Bűnbánó Magdolna, 1596-1597, Róma, Galleria Doria Pamphilij ↓

Bűnbánó Magdolna, 1596-97, Róma
     Caravaggio legkorábbi egész alakos, vallásos témájú műve. Egyszerű, római lány volt a modellje, aki félredobta ékszereit, illatszerét. A bűnbánat itt egyáltalán nem teátrális, hanem valódi elkeseredés.


     A gyermekét átölelő Mária modellje ugyanaz, mint a Magdolnáé. Caravaggio leglíraibbb, legidillikusabb műve. (Czobor) A jólelkű József a kottát tartja a hegedülő angyalnak. A csacsi is odaadóan figyel.
     Szt. Máté elhívatása, 1599-1600, Róma, San Luigi dei Francesi-templom, Contarelli-kápolna, bal oldal  ↓


     A korai művek összefoglalása. A jobbról belépő Jézus - Péter takarja félig - rámutat Mátéra: „Gyere velem!” Az egyszerűség és a természetesség Caravaggio védjegye. Ugyanakkor ebben a műben ott van a barokk jellegzetessége: a pillanat fontossága.
     Szt. Máté mártíromsága, 1599-1600, Róma, San Luigi dei Francesi-templom, Contarelli-kápolna,jobb oldal   ↓


     Caravaggio ábrázolni tudta a kegyetlenséget. A fekvő Mátéra lesújtó hóhért állította a sokszereplős kép középpontjába. Odafestette önmagát is. Balra az oszlop mellől figyeli a jelenetet. Arckifejezése mélységes szomorúságról tanúskodik.
     Emmauszi vacsora, 1606, Milánó, Pinacoteka Brera   ↓


     A két Emmauszi vacsora közül a későbbi. Emmausz kis falu Jeruzsálem közelében. A feltámadott Jézust csak a kenyértöréskor ismeri fel a két tanítvány.
     A felismerés pillanatáról írja Bellori: „A kép közepén Krisztus megáldja a kenyeret; az egyik apostol felismeri őt, és széttárja karjait. A másik az asztalt markolja, és döbbenten nézi őt, a háttérben a házigazda, meg egy idős szolgáló, aki az ételt hozza.”(Czobor, 96)
     Keresztelő Szent János lefejezése, 1608, Málta, La Valettea, Szent János katedrális, oratórium   ↓


     Jelentős alkotás, „számos XVII. századi művész kizárólag ezért vállalkozott az akkoriban nem veszélytelen utazásra, hogy saját szemével láthassa.” (C. 100) Egy megszerkesztett nagy tér közepébe helyezi a drámai cselekményt.
     Salome, 1609, Madrid, Palazzo Real   ↓


     Az előző kép „folytatása” más modellekkel. Salome Heródiás lánya. Anyja tanácsára János fejét kérte Heródestől. Caravaggio szűkíti a teret, de először ugyanúgy a szerkezet, a fejek elrendezése, az irányok nyűgözött le, majd a fenyegető sötétség, később a színek, végül a jellemábrázolás (Salome).
     Érdekesség, hogy Caravaggio korábbi Salome-képe is látható a kiállításon. Az utóbbi Londonból érkezett.
     Dávid, 1609-1610, Róma, Galleria Borghese   ↓


     Ez a Dávid látható most a Szépművészeti Múzeumban. (Még kétszer festette meg ezt a jelenetet.) Érdekes, hogy ezen a festményen lágyabb, oldottabb a fény és az árnyék játéka. Góliátban szenvedő önmagát ábrázolja. Dávid nem örül győzelmének.
     Az Ecce homoval fejezem be, bár korábbi alkotás!
     Ecce homo, 1606, Genova, Palazzo Rosso  ↓ 



     Pilátus ezekkel a szavakkal mutatott rá Jézusra: Ecce homo. Jelentése: Íme, az ember. (Kiejtése: ekce hómo. János evangéliuma, 19,5)
     Caravaggio éppen hogy csak jelzi a töviskoronát és bíborruhát. Az ő Jézusa a szelídség embere, akinek az országa nem e világból való. A szolga szánakozva borítja vállára a köpenyt: nyilván megkorbácsolták. Pilátus nem érti dolgot, de beletörődik. A kép látható a kiállításon.
Kép és zene egymáshoz illik:   ↓



Telemann Misse brevis for alto  ↑


2017. február 17., péntek

Salome és Salomé

2012. 01. 26.

1.
            Mindenkit érdekel, hogy a nagy embert, miért veszejtették el. (Pletyka) Már csak ezért is érdemes olvasni a Bibliát, pontosabban az Újszövetséget, melyből megtudhatjuk, szegény Keresztelő János hogyan végezte.
            Ma asszonyok alakját idézzük fel, akik ilyen-olyan okból nagy hatalmat gyakoroltak a férfiak fölött.
            Történt pedig, hogy Heródes Antipász negyedes fejedelem (gör: tetrarcha) megszöktette féltestvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást, annak lányával, Salomével együtt. János felemelte ez ellen szavát… De jobb, ha Szunyogh Szabolcs könyvéből idézek: „Izrael két szégyene, ti, és te, te, a vérfertőző asszony, nem királynő, hanem utolsó vagy Izrael lányai között. (…) Megátkozlak titeket…”
            A megátkozottak csak a kedvező alkalomra vártak. S ez akkor jött el, amikor Heródes születésnapját ünnepelték. A lakomán Heródiás lánya nagyon szépen táncolt, s a király megígérte, hogy bármit kérhet, megadja neki. Az anya rávette a lányát, hogy kérje a királytól Keresztelő János fejét. A hóhér egy tálon szolgálta fel a fejet, s a lány elvitte anyjának.
            A tálnak fontos szerepe van. Ha múzeumban járunk, ne keverjük össze Holofernesz fejét (Judit) Keresztelő János fejével.
            (Heródes Antipász a nagy Heródes fia, azért negyedes fejedelem, mert csupán az ország negyedrészének a kormányzója, Galileának és Pereának.)

                                                                                 L. Cranach: Salome

2.
            Lou Andreas-Salomé 1861-ben született Pétervárott, tehát tavaly volt születésének 150. évfordulója. Ő nem táncával, hanem szépségével és szellemével nyűgözte le a férfiakat.
            Az első, aki a még csak 17 éves lányt feleségül akarta venni, Hendrik Gillot volt, vallástanára Pétervárott. 42 éves, két gyerek apja. A visszautasítottak hosszú sorában volt még többek között Nietzsche és Paul Reé. Friedrich Carl Andreas orientalista késsel sebesítette meg magát Lou szeme láttára, aki így beleegyezett a látszatházasságba. Lou Párizsban kikosarazta Wedekindet (Lulu), Berlinben Max Reinhardtot, Hauptmannt, Hardent. Friedrich Pinelest, bécsi orvost, 35 éves korában, nem, Rilkét sem!. Közben könyvet, esszét írt. Freud hatására találta meg szellemi irányát, alkotó tevékenységét. Tanítványa lett, lányának barátnője, gyakorló pszichoanalitikus.
            Talán az volt a baj, hogy szépsége, kisugárzás félrevezette a férfiakat. Csupán tanulni akart a legnagyobbaktól, szellemét gazdagítani. Nem fejeket követelt, nem akart behódolni sem. Az maradt, aki volt, amivé lenni akart: önmaga.
                                                                                   Lou Andreas-Salomé