Lumpi és Blacky

 2016. 09. 29.

Lumpi

     A Lumpáciusz c. vígjátékban az úrhatnám Zwirn, bár szabó a mestersége, úgy érzi többre hivatott. Amikor méretet kell venni, így méltatlankodik: "Az emberek azt hiszik, hogy egy szabó csak miattuk jött a világra.”

     Leim, az asztalos felháborodik, amikor Strudl el akarja venni menyasszonyát: „Szégyellje magát, ilyen nagy hassal megházasodni!” - mondja. Amikor kiderül, hogy mégse, így lelkesedik: „Strudl, ön jó ember, olyan szép, olyan arányos, nincs is pocakja. Hadd öleljem át!”

Blacky

     Egy kóbor kutya nekitámadt Blackynek, aki nem hagyta magát. Fáradtan, de elégedetten indultunk hazafelé. Felnézett rám: megadtam neki, ugye büszke vagy rám?!

     Blackyvel fontosabb dolgok történnek, mint velem. A környéken minden kutya hörögve acsarkodik, ha meglátja. Ő pedig, mit se törődve velük, könnyed léptekkel sétál. Én elbujdosnék a pusztába, ha ennyien fenekednének rám.

Blacky

Tücsök és bogár

 2016. 09. 28.

     Ki gondolná, hogy a tücsöknek, a tücsök énekének, milyen nagy irodalma van. Már Homérosz első nagy művében, az Iliászban is szerepet kap a tücsök hangja, igaz csupán egy hasonlat erejéig. Trója várának bástyáján Heléna mutatja be Priamosznak a vár alatt gyülekező görögök vezéreit. Közben néhány öreg trójai beszélgetését is kihallgathatjuk:

                    „… ott ültek  Szkaiai kapujánál,
               háborúban már nem vívtak, nemesszavu szónok
              mind, valamint tücskök, melyek fönt ülve az erdő
              lombjai közt szólnak, liliomhangon ciripelnek…”
                                                            (Iliász, III. ének, Devecseri Gábor fordítása)

      Platon a Phaidroszba beleszövi a tücskök mítoszát:

     „Azt mondják, hogy a kabócák valaha emberek voltak, még a Múzsák megszületése előtt; mikor aztán megszülettek a Múzsák és felcsendült a dal, az akkori emberek közül némelyek akkora elragadtatásba estek a gyönyörűségtől, hogy dalolva megfeledkeztek ételről-italról, és észrevétlenül meghaltak. Tőlük származik a kabócák népe, amely azt az adományt nyerte a Múzsáktól, hogy nincs szüksége táplálékra, hanem születése után azonnal étlen-szomjan énekel, amíg meg nem hal, aztán a Múzsákhoz jutva hírül viszi, hogy a földiek között ki melyik Múzsát tiszteli. Terpszikhoré kedveltjévé teszi, akikről azt jelenti, hogy őt tisztelte kartáncokban; Eratóévá, aki szerelmi dalban őt dicsőítette, s így a többi Múzsáévá is, a tisztelet jellegének megfelelően. A legidősebbnek Kalliopénak és az utána következő Uraniának azt jelenti meg, aki filozófiával tölti életét s az ő múzsai művészetüket tiszteli; ezek azok a Múzsák, akik a csillagos éggel és isteni s emberi dolgokról szóló beszédekkel törődve, a legszebb hangon szólnak.”
                                                                       (Kövendi Dénes fordítása)

           Végül egy modern tücsök – hangyával – a közelmúltból:

            Kányádi Sándor: A tücsök és a hangya

                megunta a tücsök a hosszú
                téli koplalásokat s hogy prózában
                     versben

               évszázadok sőt évezredek meséi
               szerint mindig szégyenkeznie
                     kelljen

               elkezdte tanulmányozni a hangya
               életvitelét s borzasztó dologra
               döbbent rá ki mit gyűjt beadja
               morzsáig beszolgáltatja a bolyba

                szolga az egyén hősi csak az ópusz
               állapította meg elszontyolodva
               s rajtam röhög a volt szolga ezópusz

               s ti szabadnak hitt társaim azóta
               is rajtam fenitek léha nyelvetek
               ki koplalok bár de szabadon cirpelek

*

     A műfordításról adott közre Barna Imre egy kis cikket. A prózafordítás nehéz szakma, akkor a legsikerültebb, ha a fordító eltűnik a szöveg mögött. A versek átültetése tulajdonképpen újraköltés, s minden nemzedék saját képére formálta a lefordítandó költői műveket. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Rónay György azonban már arra törekedett, hogy amennyire lehet, hű maradjon az eredetihez. De néha neki is kompromisszumot kellett kötnie.

     A Velencei epigrammák egyikében Goethe arról ír, hogy a nép, az istenadta, mindenekelőtt enni akar (sich ernähren), majd nemzeni, s végül az utódokat táplálni (ernähren). (Hja, az epigramma tömör műfaj!) Rónay nagyszerűen ültette magyarra a szűkszavú szöveget. Csak épp ritmikai okokból előre vette a nemzeni igét. Fontos a sorrend? Igen, de Rónay mégis (majdnem) hűen követi Goethe gondolatát. Fiának 1937-ben – szellemi táplálékul – a következő verset vetette papírra:

                  (…)
                 „Mi vár rád? nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
                   konc-e, vagy tisztesség.
                  (…)
                   De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
                   vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
                   szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
                   vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó…”
                                                               (Fiamhoz)   

Összefüggések

 2016.09. 20.

     Mi, magyarok szeretjük magunkat szépnek látni. De mit gondolhatnak rólunk mások? Egy tudományos konferencián -  Alpbach újra! - elhangzottakból idézek:

     „A férfi feleségével és kisgyerekével vonattal utazott át Magyarországon. A fiúcska szomjas volt, és üvöltött (2015 nyara volt), de üres volt a kis üvege, s ezért amikor a vonat egy állomáson megállt, az apa leugrott, s a legközelebbi csaphoz rohant. Alig telt meg az üveg, a vonat újra elindult, benne az anyával és karján a kisgyerekkel. Náluk volt az összes dokumentum az útlevelekkel együtt. De se angolul, se németül nem tudván, magyarul pláne nem, arabul hívta az anya a férjét, aki utánuk szaladt, ő is hiába kiáltott segítségért: a menekült - eddig családfő – papír nélkül, kezében egy vízzel teli műanyag palackkal eltűnt a senkiföldjén.”
                                      (die presse.com, 2016. 09.02.)

     Szeretem a régi regényeket is. Mindig van bennük felfedezni való!                                       

      „Csókássy nagyon jól tudja, hogy az emberek nagy része elvben vagy mondjuk elméletben vagy – javítsuk kívánsággá, netán indulattá – de az emberek nagy része tolvaj. Csak nem mer lopni. Gyilkos, csak nem mer ölni. Merénylő, csak nem mer bombát dobni. S ahogyan gonosztevők szaladgálnak itt körbe-körbe, csak nem mernek gonoszat tenni, úgy szaladgálnak itt nagyon jó emberek is, csak nem mernek jót tenni. Elvben jók, mondhatni kívánságban, indulatban jók. S éppúgy félnek a következményektől, a dolgok vállalásától, a felelősségtől, mint amazok. Tudniillik jónak lenni, valóban jót tenni, - nem tévesztendő össze a jótékonysággal – „a jó” értelmében élni, társadalmi berendelkezésünknek mai állapotában ehhez óriási morális bátorság kell, s kell hozzá olyan vakmerőség, olyan gátlástalanság, mint a gonosztevéshez.”

 
                                       (Török Sándor: Tolvajok, regény, 1939, 1957)

Megerőltető napokra

 2016. 05. 28.

- Énnekem most kenyérre sincs elég pénzem, mondja a babakocsit toló kismama. Akkor vegyen kalácsot, tanácsolná Marie-Antoinette.

                                                      *

     Ha valaki egyszer elfogad egy elméletet, elkeseredett hosszú harcot fog vívni a tények ellen. (Jean-Paul Sartre)

                                                      *

     Régóta mormolok egy Petri-idézetet a Sár c. kötetből (1993):

                            „Mondd Szoki, öreg szaki,
                             nem maradt egy korty
                             véletlenül a bürökpohár alján?

                             Elszopogatnám.”

                                    (Egy törvényre)
                                                          (Szoki = Szókratész)

                                                      *

Megerőltető napok

     Régi gimnáziumi évkönyvünket lapozgatom (1963-64), I. osztályosok voltunk akkor. Csupa ismeretlen arc, még magamat sem ismerem föl. Hova tűntem? É. segít: egy másik fényképen, az igazin, ott állok én is öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben a többiek között.

     Rilke szövegében volt egy francia mondat, melynek nem volt ott a magyar megfelelője. Merész ötlet: majd én lefordítom magyarra. Szerencsétlenségemre az angol-magyar szótárt vettem le a polcról, s döbbenten tapasztaltam, hogy a francia szavak mennyire eltorzultak, sőt kivesztek a nyelvből. De aztán helyre állt a rend, és betűről betűre minden stimmelt.
                                                       (2012)

                                                      *

     Szánj rá minden nap néhány percet, hogy kikapcsolódj! A munkahelyi stressz, az idegeskedés a főnök vagy a kollégák miatt egészségkárosodáshoz vezethet. A pszichikai nyomásra a szervezet az izmok megfeszülésével válaszol, pl. az állkapocsban és a halántékban.

     Ülj egy székre, csukd be a szemed, a fejedet engedd hátra a tarkódra. Ha fájdalmat érzel az állkapcsodban, fogadat 30 másodpercre szorítsd össze, majd lazítsd el az állkapocs izmait. Háromszor ismételd meg ezt a gyakorlatod. Ha a halánték izmainak feszülését akarod enyhíteni, hajtsd a fejed lazán, csukott szemmel előre, majd lassan emeld hátra a tarkóra!

www.entrepreneur.com