2012. 01. 04.
Ma vettem észre, hogy eddig a
novemberi bérletet mutattam az ellenőröknek. Jó, hogy van időnként slamposság Magyarországon.
Nem kell mindent olyan komolyan venni. Ez éltet. Eszembe jut, hogy
gyerekkoromban a vasút mellett laktunk, és én legtöbbször a kerítésen átmászva
a síneken át közlekedtem, mígnem a rendőr el nem kapott. Beidéztek a tanács
valamelyik (gyermekvédelmi?) osztályára. Fővesztésre vagy kényszermunkára
számítottam. Ezzel szemben egy kedves, mosolygó fiatalasszony csak annyit
mondott: ejnye! (dec. 21.)
*
Emlék egy érettségi vizsgáról. (Vigyázat, szójáték!) R.
P. megkérdezte egy Szabó nevű vizsgázótól: Szabó úr,
olvasta netán Soboul könyvét a francia forradalomról? Nem? Mily
sajnálatos.
*
Színházba menet a következő jó mondást olvasom az egyik
újságban: Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! Kár, hogy a
büfében nem olvasták ezt a figyelmeztetést.
*
Minden esetre: Quod licet Jovi, non licet bovli.
*
A népet vezetni kell, és ez sajnos sokba kerül.
*
Aczél Endre hasznos könyveit forgatom.
Visszaidézi, amit átéltünk, s amit érdemes megmenteni a feledéstől. A harmadik
kötetben szinte kiabál Spiró és Kertész Imre neve. 1985-ben írta
meg Spiró nagy, felfedező cikkét a Sorstalanságról. Én olvastam a
tíz évvel korábban megjelent regényt, de nem ismertem fel jelentőségét. K.
útja persze Spiró írása nélkül is a Nobel-díjig vezetett volna, de jó
érzés, hogy itt, Magyarországon is elismerték.
 |
| Somlyó György, jelesnapok.oszk.hu |
„A művészeti alkotások olyan titkos írások, amelyek
mindegyike önmagában rejti megfejtésének kulcsát; s a kritikus (vagyis a
legértőbb olvasó) dolga éppen az, hogy ezt megtalálja, és mások kezébe adja. ” Somlyó
György
*
Bokros szerint az észak-atlanti gazdasági
fölény, a jóléti állam alapja, megszűnt. A globalizációnak ez a jelentése.
Ahhoz, hogy a válságból kivergődjünk, sokkal többet és hatékonyabban kellene
dolgozni. Nincs szó arról, hogy az egyes emberrel mi történjen. Feltehetően már
most mindenki csupán egy szám, csak jobban fogja érezni kicsiny voltát. És akik
„számon kívül maradtak”? (Vörösmarty)
*
Quo vadis? A kérdés Péter apostol
cselekedetei c. apokrif iratban maradt fenn. Péter menekülni akart a
rá váró vértanúság elől, ám találkozott Jézussal, s megkérdezte tőle: „Domine,
quo vadis?” (Hová mész, uram?) Jézus így felelt: Romam vado
iteram crucifigi.” (Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek.) Így mutatott
példát.
A kérdés előfordul a János evangéliumban is: 13.36. „Simon Péter megkérdezte Jézustól még keresztre feszítés előtt: „Hová mégy?” Jézus így felelt: „Ahová én megyek, most nem követhetsz, de követni fogsz később.”
A kérdés előfordul a János evangéliumban is: 13.36. „Simon Péter megkérdezte Jézustól még keresztre feszítés előtt: „Hová mégy?” Jézus így felelt: „Ahová én megyek, most nem követhetsz, de követni fogsz később.”
