Mondásaim

 2012. 01. 04.

     Ma vettem észre, hogy eddig a novemberi bérletet mutattam az ellenőröknek. Jó, hogy van időnként slamposság Magyarországon. Nem kell mindent olyan komolyan venni. Ez éltet. Eszembe jut, hogy gyerekkoromban a vasút mellett laktunk, és én legtöbbször a kerítésen átmászva a síneken át közlekedtem, mígnem a rendőr el nem kapott. Beidéztek a tanács valamelyik (gyermekvédelmi?) osztályára. Fővesztésre vagy kényszermunkára számítottam. Ezzel szemben egy kedves, mosolygó fiatalasszony csak annyit mondott: ejnye! (dec. 21.)

                                                     *

     Emlék egy érettségi vizsgáról. (Vigyázat, szójáték!) R. P. megkérdezte egy Szabó nevű vizsgázótól: Szabó úr, olvasta netán Soboul könyvét a francia forradalomról? Nem? Mily sajnálatos. 

                                                    *

     Színházba menet a következő jó mondást olvasom az egyik újságban: Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! Kár, hogy a büfében nem olvasták ezt a figyelmeztetést.

                                                    *

     Minden esetre: Quod licet Jovi, non licet bovli. 

                                                    *

     A népet vezetni kell, és ez sajnos sokba kerül. 

                                                    *

     Aczél Endre hasznos könyveit forgatom. Visszaidézi, amit átéltünk, s amit érdemes megmenteni a feledéstől. A harmadik kötetben szinte kiabál Spiró és Kertész Imre neve. 1985-ben írta meg Spiró nagy, felfedező cikkét a Sorstalanságról. Én olvastam a tíz évvel korábban megjelent regényt, de nem ismertem fel jelentőségét. K. útja persze Spiró írása nélkül is a Nobel-díjig vezetett volna, de jó érzés, hogy itt, Magyarországon is elismerték. 

Somlyó György, jelesnapok.oszk.hu

 

     „A művészeti alkotások olyan titkos írások, amelyek mindegyike önmagában rejti megfejtésének kulcsát; s a kritikus (vagyis a legértőbb olvasó) dolga éppen az, hogy ezt megtalálja, és mások kezébe adja. ” Somlyó György

                                                     *

       Bokros szerint az észak-atlanti gazdasági fölény, a jóléti állam alapja, megszűnt. A globalizációnak ez a jelentése. Ahhoz, hogy a válságból kivergődjünk, sokkal többet és hatékonyabban kellene dolgozni. Nincs szó arról, hogy az egyes emberrel mi történjen. Feltehetően már most mindenki csupán egy szám, csak jobban fogja érezni kicsiny voltát. És akik „számon kívül maradtak”? (Vörösmarty)

                                                     *

     Quo vadis? A kérdés Péter apostol cselekedetei c. apokrif iratban maradt fenn. Péter menekülni akart a rá váró vértanúság elől, ám találkozott Jézussal, s megkérdezte tőle: „Domine, quo vadis?” (Hová mész, uram?) Jézus így felelt: Romam vado iteram crucifigi.” (Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek.) Így mutatott példát.
     A kérdés előfordul a János evangéliumban is: 13.36. „Simon Péter megkérdezte Jézustól még keresztre feszítés előtt: „Hová mégy?” Jézus így felelt: „Ahová én megyek, most nem követhetsz, de követni fogsz később.”