Shakespeare - többen voltak?

      2016. 12. 07.

     Edwin Baumgartner a Wiener Zeitungban érdekes cikket közöl arról, hogy ki is volt Shakespeare. Arról ad hírt - Gabriel Egan nyomán -, hogy most már nem csupán feltételezés, hogy Shakespeare-nek voltak szerzőtársai, ill. hogy néhány darabja más szerzők műveinek átdolgozása. Ez nem összeesküvés-elmélet: a bizonyosság számítógépes szókincs- és stíluselemzésen alapul.

     Az Erzsébet-kori színházban a közös munka nem volt ritka, s az előadás létrehozása a mai filmkészítéshez hasonlítható. A Gladiátor c. film forgatókönyvét hárman írták: David Franzoni, John Logan és William Nicholson. Baugartner több példát sorol fel Shakespeare korából. Éppen Shakespeare lenne kivétel?

     A fent említett elemzés kiderítette, hogy Shakespeare 44 műve közül 17 készült „koprodukcióban”. Chistopher Marlowe volt az egyik közreműködő. Róla azt tartották korábban, hogy ő írta az összes Shakespeare-drámát.

     Egyébiránt Géher István már nagy Shakespeare-t elemző könyvében így írt: „Hiába: el kell fogadnunk a tényt, hogy minden Shakespeare-szöveg kompiláció, kvartókból és fólióból összeollózott hozzávetőleges átirat. A mesterpéldány, ha volt, elveszett. A ’műegész’ integritása, úgy tűnik, olyan meggyőződés (vagy babona), amivel a széplelkek vigasztalják magukat a múlandóság ellenében. Nem mindegy? A Shakespeare-olvasónak, Shakespeare-rel ellentétben: nem.”

     Gabriel Egan, a leicesteri Montford Egyetem tanára, aki előkészíti az új Shakespeare-kiadást, fel fogja tüntetni, hogy a VI. Henrik-trilógia társszerzője Marlowe.

     Úgy tűnik, a kutatóknak lesz dolguk a következő évtizedekben is. És a fordítók? Tekintettel lesznek Marlowe-ra és másokra?

     S vajon ki írta a következő szonettet?

         91.

        Ennek gőgje a rang, annak az ész,
        Soknak erős teste, vagy birtoka,
        Vagy cifra köntös, korcs divatmü és
        Másoknak agár, sólyom, paripa;
        S minden szeszély azt a kéjt hozza, melyben
        A lélek legjobban gyönyörködik;
        De nem ilyet mér az én mérlegem, nem:
        Mindent egyetlen fő-jóvá javít:
        Szerelmed jobb nekem, mint ősi vér,
        Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb,
        Sólymoknál és lovaknál többet ér:
        Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
              Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
              S ezzel a legkoldusabbá tehetsz.
                          (Szabó Lőrinc fordítása)

Források: Wiener Zeitung
                  Géher István: Shakespeare-olvasókönyv, 1991