2017. február 21., kedd

Lorca: Szent Eulália vértanúsága



     2012. 04. 26.

Felirat hozzáadása

     Spanyolország fogva tart. A Lorca-kötetet lapozgatva, találtam egy verset Szent Eulália haláláról, s erről eszembe jutott a barcelonai katedrális, melyben Eulália földi maradványainak egy részét őrzik. Nem egész teste nyugszik itt, fejét a montpellier-i Eulália-templom, sípcsontját a narbonne-i katedrális őrzi.

A tett

     A szörnyű tett 303-ban történt. A tizenhárom éves lány önként állt a keresztényeket üldöző bírák elé. Megostorozták, testét megszaggatták, sütögették. A tenger partján álló templomba temették. (Santa Maria del Mar)
     A barcelonai katedrális elődjét már a 4. században elkezdték építeni. 559-ben Euláliának és a Szentkeresztnek szentelték. 887-ben ide hozták földi maradványit. 25 lépcső vezet le az oltár alatt levő kriptába, ahová 1339-ben ereklyéit egy alabástrom szarkofágba helyezték.

 
A koporsó

     Rá emlékeztetnek a kerengő libái, melyeket sajnos nem láttam, mert sokszor lemaradtam a csoporttól. (Fél füllel hallottam csak, hogy valami libákat kell keresni…) A libák tollának fehér színe egyébként az ártatlanságot jelképezi, s jó házőrzők: gágogásukkal figyelmeztetnek a hívatlan vendégre. A kerengő déli oldalán van a Szent Eulália-kapu (1431), melyet Eulália égetett agyagszobra ékesíti.

     Lorca három történelmi románca közül az első szól Eulália vértanúságáról. Ezek a költemények szorosan kapcsolódnak a cigányrománcokhoz, Lorca legnépszerűbb alkotásaihoz. A Szent Eulália vértanúsága ugyanolyan drámai felépítésű és tragikus hangvételű, mint a cigányrománcok legtöbbje, hiszen a hatalom, az erőszak és kiszolgáltatottság áll szemben egymással. Akkor is így volt, ahogy Lorca idején is.

     Most már csak az okoz gondot, hogy Lorca Merida városát teszi meg helyszínnek. Itt is megkínoztak volna egy Euláliát? A lexikon szerint feltehetően ugyanarról a személyről van szó. Merida messze van, s a szentet mindenütt lehet tisztelni.

     A románc első részében megtörténnek az előkészületek. A második részben a kínhalál borzalmának a leírása következik. Végül a mennybemenetelt, a szentté válás pillanatát ábrázolja a költemény. Csak a befejezést merem idézni, bár a keresztény mitológiában nincs igazi tragédia:

Függ egy fényes Szentségtartó
perzselt egek magasából,
dicsőítik patak-torkok,
fülemile-muzsikások.
Fehér lány a fehérségben.
Festett ablak vet szilánkot!
Dal zeng: Szent vagy, szent vagy, szent vagy!
Zengik angyalok, szeráfok.
                             (Nagy László fordítása)

Lorca


Nincsenek megjegyzések: