2016. 02. 21.
Rossini Tell Vilmosát
2015 nyarán bemutatták a londoni Covent Garden Királyi Operaházban.
Ahogy az Origo írja: „A Damiano Michieletto olasz rendező által
színpadra állított változatban a Svájcot megszálló osztrák hadsereg néhány
tisztje durván bántalmaz egy nőt egy banketten: pezsgőt erőszakolnak le a
torkán, fegyverrel ijesztgetik, majd levetkőztetik, és arra kényszerítik, hogy
felfeküdjön egy asztalra.” A közönség nemtetszésének adott hangot.
Természetesen mondhatnám, hogy ne legyen
erőszakolós jelenet. (Sajnos az én szavam e tekintetben nem sokat ér.) Inkább
azt mondom, ne legyen háború és megszállás!
(Picasso 1937-ben készítette el a
Guernica c. kubista festményét a lebombázott spanyol városról. Később Párizsban
a németek kérdőre vonták a Guernica miatt: „Ezt maga csinálta?” Ő
csak azt felelte nekik: „Nem, ezt maguk csinálták!”)
Picasso: Guernica, kapcsolat.hu |
Még érdekesebb, hogy Grazban
színpadra állított műben (2014) a svájci nép felkelését nem is Tell Vilmos
irányította, hanem Lenin! Ugyanis az ő maszkját veszi fel Walter
Fürst. Érdekes asszociáció. Az ilyen háttérfigurákkal sokszor az a baj,
hogy a hatalmi vákuumot kihasználják, s magukhoz ragadják az irányítást. (Lásd:
I. vh. vége)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése