2017. február 5., vasárnap

Rendezők, óh!



 2016. 02. 21.

     Rossini Tell Vilmosát 2015 nyarán bemutatták a londoni Covent Garden Királyi Operaházban. Ahogy az Origo írja: „A Damiano Michieletto olasz rendező által színpadra állított változatban a Svájcot megszálló osztrák hadsereg néhány tisztje durván bántalmaz egy nőt egy banketten: pezsgőt erőszakolnak le a torkán, fegyverrel ijesztgetik, majd levetkőztetik, és arra kényszerítik, hogy felfeküdjön egy asztalra.” A közönség nemtetszésének adott hangot.
      Természetesen mondhatnám, hogy ne legyen erőszakolós jelenet. (Sajnos az én szavam e tekintetben nem sokat ér.) Inkább azt mondom, ne legyen háború és megszállás!
      (Picasso 1937-ben készítette el a Guernica c. kubista festményét a lebombázott spanyol városról. Később Párizsban a németek kérdőre vonták a Guernica miatt: „Ezt maga csinálta?” Ő csak azt felelte nekik: „Nem, ezt maguk csinálták!”)

Picasso: Guernica, kapcsolat.hu
 
       Még érdekesebb, hogy Grazban színpadra állított műben (2014) a svájci nép felkelését nem is Tell Vilmos irányította, hanem Lenin! Ugyanis az ő maszkját veszi fel Walter Fürst. Érdekes asszociáció. Az ilyen háttérfigurákkal sokszor az a baj, hogy a hatalmi vákuumot kihasználják, s magukhoz ragadják az irányítást. (Lásd: I. vh. vége)

Nincsenek megjegyzések: