Németország egy filozófus szemével

 2015. 12. 02.

     Az NZZ újságírója az 2015-ös évet Németország sorsfordító évének nevezi: a menekültek befogadása („Wilkommenskultur”), a jobboldali radikálisok rekordszámú bűntettei, a VW-csalás és a megvásárolt világbajnokság miatt. (2015. 11. 8.)

      Mi történik Németországban? Jó, ha van kéznél egy filozófus. Rüdiger Safranski (1945) érdekesen világítja meg a történések hátterét. Persze szellemesen. Az újságíró első kérdése: mit jelent a következő verssor: „Seid umschlungen, Millionen!” Magyarul: „Milliók ti, kart a karba!” (Schiller: Az örömhöz, ford. Rónay György) A válasz: „Die Millionen umschlungen uns.” Vagyis a menekültek milliói karolnak át minket. Safranski nagy ismerője a német költőknek, filozófusoknak. Könyvet írt Schillerről, Goethéről, Nietzschéről, Heideggerről és másokról. Véleménye szerint nem az iszlám mint vallás a gond, hanem a politikai iszlám, melyben összefonódik állam és vallás. Kérdéses még Safranski számára a német társadalom integráló ereje, amikor még nem is olyan régen arról (is) folyt a diskurzus, hogy a bevándorlóknak meg kell-e tanulniuk a német nyelvet.

      A megoldás az lenne, ha Európa azokban a régiókban segítene, ahonnan a menekülők jönnek. Egy szuverén országnak meg képesnek kell lennie arra, hogy megvédje határait. Érthetőnek tartja, hogy „Magyarország és a Balkán nem szeretné visszakapni az iszlámot.” A Balkánról csak 1908-ban vonultak vissza. 

      Különbséget tesz a jó érzésből fakadó etika (Gesinnungsethik) és a felelősségteljes etika (Veranwortungsethik) között. Az utóbbi azt jelenti, hogy számolok a következményekkel. A német politika talán most már az utóbbi felé hajlik. Ám a németeknek a történelem miatt - érthető okból - bűntudatuk van. Azt is megemlíti, hogy 45 után a nyugati rész is elveszítette szuverenitását. Az amerikai „gyámkodás” infantilizálódáshoz vezetett. Ez tulajdonképpen 1989-ig tartott. Ilyenformán Németország most tulajdonképpen serdülőkorát éli. Mindezeket persze sokkal árnyaltabban adja elő Safranski.

      Még sok érdekességet mond a filozófus, ami megfontolandó. Általános összefüggéseket vázol fel – filozófus szemmel. Most már elkerülhetetlen, hogy könyveit fellapozzam. Közelebbről szeretném megismerni Schillerről, Goethéről írott könyveit is.

      Lehetne-e szebb idézettel zárni?

      Gyúlj ki, égi szikra lángja,
      szent öröm, te drága, szép!
      Bűvkörödbe, ég leánya,
      ittas szívünk vágyva lép.
      Újra fonjuk szent kötésed,
      mit szokásunk szétszabott,
      egy-testvér lesz minden ember,
      hol te szárnyad nyugtatod.
           Milliók ti, kart a karba!
           Gyúljon csók az ajkakon!
           Túl a csillagsátoron
           él mindnyájunk édesatyja!
                        (1785, Rónay György fordítása)

Ui.

      A klasszikus szövegek hatása abban rejlik, hogy utópiát, el nem érhető vágyat fogalmaznak meg. (Heiner Müller)