Richter 1963-ban

2015. 03. 24.

"a multak kövét érted-é
                                                                                 csiholni, mint kovát?"
                                                                                                    (Babits)

     Schubert Wanderer-fantáziáját hallgatom: a Bartók Rádió közvetíti az 1963. április 23-án készült felvételt.

     Csupán az örökké élő műalkotásokról akarok elmélkedni, s arról, hogy a technika segítségével az interpretáció is _ legalább részben - megmarad a kíváncsi utókornak. A felvétel persze tökéletlen lenyomata az előadásnak, de megsejtjük a Zeneakadémia akkori hangulatát. Az összes köhécselés is ránk hagyományozódott.

     Richter (100 éves lenne, ha élne) játékát nem tudom leírni, de érzem a tökéletes odaadást, a pillanat varázsát és az abszolút fölényt. (Mint Gavrilovnál a Müpában.)

     Öreg fejjel hallgatom, akkor 14 évesen a gimnáziumról álmodoztam: mennyi tudást fogok magamba szívni, s milyen szép, új aktatáskám lesz. A jegenyesor még áll, a rét füve selymes, s a nem is olyan távoli horizontra rávetül a kis falucska tornya (Rákoskeresztúr).

     Soha nem hallottam Richtert személyesen játszani.