Luther (3)

2016. 11. 23.

    

      Egy holland teológus, Erik A. de Boer, a reformáció kutatója összegyűjtötte fiatalok véleményét, akik megütköztek azon az elven, hogy Isten az örökkévalóság óta meghatározta minden férfi és nő sorsát, anélkül hogy „megbeszélte” volna velük. Mi már nem ugyanazok a népek vagyunk, mint akik az egyház születésekor éltek. Kollektív bűnösség? Vannak elidegeníthetetlen jogaink. Ne Isten válassza ki, hogy kit szeret, válasszuk mi az Ő szolgálatát…

     Sloterdijk cikkét olvasva, ilyesféle, a predesztinációt és a szabad akaratot érintő gondolatokkal is találkozik az olvasó.

     Luther pozitívumai mellett (a reformáció elindítója, egyházalapító, a német irodalmi nyelv megteremtője) előkerülnek az árnyoldalak is. Ismét csak Sloterdijkot követve, tudjuk, hogy mennyire harcos szellem volt, sőt időnként túlzásba is esett, démonizálta ellenfeleit, legyenek azok újrakeresztelkedők, zsidók vagy egykori hívei. Úgy gondolta, hogy a Sátán irányítja a világot. (A jövőbe is látott?)

     Sloterdijk rámutat arra, hogy a protestantizmus a maga harcos mivoltában visszatalál Augustinushoz, sőt a páli levelekhez. Az igaz, hogy Luther megelégelte az ágostonrendi szerzetesi életét, de gondolkodására rányomta bélyegét az ágostoni szemlélet. Viszont Augustinus is támaszkodott valakire: Pálra.

     Sloterdijk kemény szavakat használ: a kereszténység Luther által képviselt változata „oligarchikus” mozgalom volt. (hoi oligoi = a kevesek) Kevesen vannak az elhivatottak, s sokan, egy nagy költőnk szavával, a „számon kívül” maradtak. Egyeseket szeret az Isten, másokat nem. Ez a szeretem – nem szeretem – gyűlölöm probléma benne van már Ézsau és Jákob történetében, figyelmeztet Sloterdijk. Az ő „küzdelmük” már születésük előtt elkezdődött. (Mózes I. 25-27) Fontosnak tartja ezt a motívumot Pál apostol is, a rómaiakhoz írott levelében így fogalmaz:

     ”Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy ’a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek’, amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.’ Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Pál levele a rómaiakhoz 9, 11-14))

     Nem a cselekedetek alapján!

     Augustinus 397-ben, az ún. Simplicianus-levélben fogalmazza meg tételeit. Simplicianus, Ambrus utóda Milánóban, Augustinushoz fordul kétségeivel, kérdéseivel, aki terjedelmes választ fogalmazott. Ebben a bonyolult okfejtésben is vannak olyan mondatok, melyek ma már nem felelnek meg gondolkodásunknak:

      „Ami örömet okoz nekünk, ami közel visz Istenhez, az is mind Isten kegyelméből adatik ajándékképpen. Nem a mi akaratunk vagy méltánylandó tetteink által. Létezik az akarat hozzájárulása, s törekvéseink kitartó igyekezete, hogy tetteink forró szeretetből szülessenek. Mégis Ő részesít minket ezekben, Ő ajándékozza nekünk.” (Simplicianusnak, I. 2., 21)

     A németül olvasott szövegen is átüt a költői szárnyalás, mégis zavarba ejtő, hogy nincs saját akaratom. Isten ebben is egyedül vezérel. Nyilván mások Sloterdijktől eltérően magyarázzák a predesztináció, a hit, a kiválasztás, a kegyelem és az akarat kérdését. Egy ívet megrajzolva, ide kívánkozik még Luther néhány tézise (a 95-ből), melyek visszhangozzák Pál és Augustinus eszméit:

     „(23.) Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.

     (…)

     „(31.) Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.”

     A dolog természetéből fakad, hogy a nem szeretettek, a számon kívül maradtak, a kételkedők fellebbezést nyújtottak be a megkülönböztetés ellen. S a fellebbezés maga a modern világ.

Irodalom:
Peter Sloterdijk: Luther und die Folgen, nzz.ch
Erik A. de Boer: Augustine on election
Kurt Flasch: Logik des Schreckens, 1990, Mainz (Tartalmazza az Augustinus-levelet, a részlet saját fordításom.)