Márk evangéliuma

2011. 10. 13. 

Frans Hals: Szent Márk, artportal.hu

         Harrington Márkról szóló írását azzal kezdi: ki is volt Márk. Mit tudunk róla? Lényegében semmit. Mások idézik Papiászt, aki úgy tudja, hogy Márk Péter tolmácsa volt, mindent lejegyzett, de ő maga nem hallgatta Jézust. Mindenesetre könyve önálló alkotás: „Máté és Lukács Márkra támaszkodva írta meg művét…” (Vermes Géza: Jézus hiteles evangéliuma, 2005. 15.o.) Az általános felfogás szerint az Újszövetségnek ez a könyve Kr. u. 70-nél előbb nem keletkezhetett, hiszen a 13. fejezet Jeruzsálem lerombolására utal: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk, 13,2) A kulcsszó, mely végigvonul  a könyvön: „Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő” (Mk, 13,33).

         Az egész könyv Jézus konfliktusairól szól. Megkereszteli János, s ezután Galileában hirdeti az evangéliumot, kiválasztja tanítványait, embereket gyógyít. (1. fej.) 

         Az írástudók persze nem fogadják el, sem csodáit, sem véleményét a szombatról (Jézus szombaton is gyógyítani merészelt!). (2. fej.) 

         Még anyjával és rokonaival is szembe került: „Aki Isten akarata szerint cselekszik, az az én testvérem és az én anyám.” (Mk, 3, 35) (3. fej.)

         Következnek a tanítások és a példabeszédek: A magvető, A lámpás és a mérték, A magától növekedő vetés, A mustármag… Azért nem maradnak el a csodák sem, a legvégén lecsendesíti a tengert. (4. fej.) 

         Persze vannak, akik félnek a csodától, a rendkívülitől. De néha nem marad más hátra, ez az utolsó remény (Jairus lányának feltámasztása). (5. fej.)    

        Názáretben elvetették tanításait: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak hazájában, rokonai között és saját házában.” (Mk, 6,4) Itt beszéli el Márk Keresztelő János halálát. Jézussal sok minden történik, megvendégel 5000 embert, a tenger vizén jár, gyógyít, csodákat tesz. (6. fej.)

         Újabb viták. A farizeusoknak és némely írástudónak elmagyarázza, mit ért a tisztaság alatt. Mint minden, ez is példázattá válik: „a … gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mk, 7, 23) Újabb gyógyítások. (7. fej.)

         Fontos szakasz következik a csodák után. Péter vallást tesz: „Te vagy a Krisztus.” (Mk, 8, 29) Maga Jézus először nyilvánítja ki, mi vár rá: sok szenvedés, halál és feltámadás. Péternek ez sok, ezért kapja meg Jézustól: „Távozz tőlem, sátán… (Mk, 8, 33) Jó mondása: „Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt.” (Mk, 8, 35) (8. fej.)

         A következő rész a színeváltozással kezdődik, ami azt jelenti, hogy Jézus tanúságot tesz Péternek, Jakabnak és Jánosnak küldetéséről: „szemük láttára elváltozott” (Mk, 9, 2), s ezt az égi hang is megerősíti, nemcsak a jelenlévő(!) Mózes és Illés. Másodszor szól a halálról és a feltámadásról. Újabb ismerős szentencia a végén: „… aki nincs ellenünk, az mellettünk van.” (Mk, 9, 40) (9. fej.)

         Jézus elhagyja Galileát. A házasságból kinyilatkoztatja: „Amit az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.” (Mk, 10, 9) A gazdagokról: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.” (Mk, 10, 25) Egyre többször beszél a halálról. (10. fej.)

         Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Első dolga volt kiűzni a kereskedőket a templomból. Ez nagyon nem tetszett a főpapoknak és az írástudóknak. (11. fej.)

         Ebben a fejezetben rejlenek a legfőbb tanítások: „… szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és teljes erődből. (…) szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk, 12, 30-31) (12. fej.)

         Jézus megjövendöli a templom elpusztítását és a nagy megpróbáltatást. „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk, 13, 2) Az utolsó ítélet így fog kezdődni: „Azokban a napokban pedig, a nagy nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az égi erők megrendülnek.” (Mk, 13, 24) Minden gondolata, szava már a jövőt vizionálja. (13. fej.)

         Már készülődnek a főpapok és az írástudók Jézus elfogására és megölésére. Júdás árulása is ezt készíti elő. Az utolsó vacsora után az Olajfák hegyén Jézus megjövendöli: Péter, te háromszor tagadsz meg engem. A Gecsemáné-kertben „elkezdett remegni és gyötrődni” (Mk, 14, 33). A tanítványok nem tudnak virrasztani. (14. fej.)

         A nép nem véletlenül szavaz Barabás szabadon bocsátása mellett. („felbujtották a sokaságot”) „Elói, Elói, lámá sabaktáni.” (Mk, 15, 35) Jézus arámi nyelven kiáltott fel. (15. fej.)

         A sírhoz „magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé” ment. (Mk, 16, 1) A fehér ruhás ifjú így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk, 16, 6) Később megjelent többeknek, utoljára a tizenegynek is: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk, 16, 15) (16. fej.)

         Márk evangéliuma a kezdet. Már minden fontos dolog benne van.