2017. február 15., szerda

Judit

2011. 12. 18.             

     December 10-én, amikor másodszor mentünk Bécsbe, Judit napja volt. Híres Juditokat kerestem, s így találtam rá Judit könyvére, mely a katolikus Bibliában olvasható. Szerzője ismeretlen. Keletkezési ideje Kr. e. 1. század. Nem krónika, nem igaz történet, de mégis tükrözi korát. A makkabeusok kiharcolták a függetlenséget (Kr. e. 142), de 80 év múlva (Kr. e. 63-ban) a római csapatok bevonultak, a függetlenség elveszett.
            Nebukadnezár (ismertebb nevén Nabukonodozor), aki az „asszírok” fölött uralkodott „Ninivében”, kezdetben csupán a médeket, majd minden nyugati országot meg akart hódítani: „a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be…”
            Holofernesz volt a hadvezére, akinek csupán Judea nem hódolt be. Érzékletes leírás: látjuk magunk előtt, hogyan szállják meg a védők a legmagasabb hegyek csúcsait, a hágókat. Achior úgy beszél a zsidókról, hogy most egységben vannak Istenükkel, nem lehet legyőzni őket. (Ha vétkeznek Isten ellen, az romlásukat okozza. Zrínyinél, Kölcseynél ugyanezt olvassuk, csak a magyarokról.) Judit: „A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.
            Holofernesz körülzárja őket, és a kiéheztetés eszközéhez folyamodik. Betulia, az ostromlott város már majdnem feladja, mikor jelentkezik egy (fiatal) özvegy, aki „nagyon szép volt, s egész lénye vonzó!” És okos, hősies, önfeláldozó. („Olyan tettet viszek végbe…!) Mert az rendben van, hogy az Úr szereti népét, a népnek is kell tennie valamit.
            Judit az „öröm ruhájába öltözött (…) lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta tekintetét, aki csak látta. Szó, ami szó, Holofernesz csapdába esett. A bortól megrészegedve hevert ágyában, amikor Judit fogta a nagy hadvezér kardját, s „minden erejével kétszer lesújtott a nyakára, és levágta a fejét.”
            Így mutatott Judit példát népének, s most már rátámadtak az asszírokra, és elűzték őket.
            A bécsi Kunsthistorisches Museumban látható az alábbi festmény, Johann Liss műve (1595-1600 k.) Érdemes még tanulmányozni Gentileschi, Cavaracggio és Klimt Juditjait is.


                                                                                                               artclon.com

Nincsenek megjegyzések: