Színházban

 2013. 02. 09.

      A Les Préludes és A fából faragott királyfi a Táncszínházban, mely korábban Várszínház volt. (2001-től Nemzeti Táncszínház.) Kicsit visszarévedtünk a múltba: hány jó színházi előadást láttunk itt!
     Az egri Gárdonyi Géza Színház táncosai formálták képpé, látvánnyá Liszt Les Préludes-ét, mely szabad kezet ad a koreográfusnak: mintha az egész teremtés, az egész emberi lét elevenedett volna meg. (Mészáros Máté)
     A fából faragott királyfi története bonyolultabb, s nehéz a zenének megfelelő látványt a színpadra vinni. Mindenesetre a "báb" ebben az előadásban is érdekesebb, erősebb, mint alkotója, az ember. S ha erejét vesztve, le is esik a színpadi árokba, újra életre kel, legalábbis meghajolni és fogadni a közönség tapsait. (Topolánszky Tamás)

*

     Sikerült újra elcsípni a Vígszínház egyik előadását, A zöld kilencest. (Szerzői: Darvas Benedek, Hamvai Kornél és Varró Dániel). Jó kis bohózat: egy napba sűríti mindazt, ami rossz és kétségbeesésre ad okot az ember életében. De úgy, hogy ne fájjon, hogy egy légtérben van a (szerethető) szélhámos, a sorozatgyilkos, a miniszterelnök, az egyiptomi alkirály.... A zöld kilences egy cinkelt kártyalap. Aki birtokolja, új életet kezdhet. Csupán az a kérdés: hol, mikor, s készen áll-e az ember az újra. A rendező jó ritmusban mozgatja a sokszereplős gépezetet. (Ascher Tamás)

*

     Kezembe került Elsa Triolet Fegyveres kísértetek c. regénye. Érdekes kordokumentum. (Bizonyára van jobb könyve is.) 1946 decemberében készült el vele az írónő. Magyarul 1949-ben jelent meg a Szikra Kiadónál. Arról szól, hogy mennyire nem fejeződött be semmi közvetlenül a háború után. Voltak olyan franciák, akik így vélekedtek: "Asszonyom, éljenek a németek! Amikor itt voltak, legalább egy kis rendet teremtettek. Asszonyom, ne akarjuk, hogy a forradalmak, meg a sztrájkok, meg a nacionalizálások végképp tönkretegyenek minket...."

 
       Csupán Elza, az ő szeme-lelke volt-e ilyen érzékeny? "Az utcán, egy zavaros szempárból a németországi kényszermunkapoklok egyikéből szabadult kísértetre ismerünk rá, és amikor az éj leszáll a városra, egy mozdulatlan teherautó vagy egy összeboruló facsoport halálkamrának látszik, itt, Párizs szívében..."
     Néha költői: "Az orgonák teljes pompájukban virágzanak. Az emberek a nap elébe mennek, attól félve, hogy elszalad előlük; szeretnék egy sugarával pórázon vezetni."

 
    Neki szól Aragon híres himnikus költeménye, az Elza szeme:

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benne könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

                      (Rónay György fordítása)