2013. 04. 06.
Vonzódom a klasszikusokhoz,
ugyanakkor foglalkoztatnak a legendás színházi előadások. (Eperjes Károly,
Gáspár Sándor a Radnótiban sok évvel ezelőtt…) Ezért támadt az az
ötletem, hogy meg kell nézni A hetvenkedő katonát (Plautus) a Pesti
színházban. Sejtettem, hogy az előadásnak van mondanivalója a mának,
különben minek vitték volna színre, de nem gondoltam, hogy ilyen „megrázó”
lesz. Ez az előadás nem klasszikus, de van benne rendszer. Nemcsak megnevettet,
hanem szinte sokkol is a záró jelenetben, s amikor a katona elnyeri méltó
büntetését, s a Dózsa-trónra ültetik. Szinte megsajnálom, jóllehet
tudjuk róla, hogy „szemérmetlen esküszegő, (…) ganaj hencegő, fajtalan, aki
azt beszéli, minden asszony üldözi…” (Devecseri Gábor fordítása)
Mennyi elidegenítő effektus, elgondolkoztató
ötlet: új értelmet adni a szavaknak, helyzeteknek, jellemeknek! Csupán kettőt
említek. Az első rész végén az athéni ifjú látványos „pénzszórása” érzékelteti,
hogy bizony a pénznek senki nem tud ellenállni. Ne felejtsük, rólunk szól a
mese! A másik a végkifejlet előtt következik. A katona fölveszi Müron Diszkoszvetőjének
testtartását, utánozza a mozgását, rögtön kitűnik, milyen messze van a
klasszikus ideáltól, melyet a görög szobrokban látunk megtestesülni.
A hetvenkedő katona csupán önmagában tud
gyönyörködni, önmagát tartja szépnek. Szüksége van a talpnyalókra, Morzsarágóra,
aki ura bukásakor ellene fordul, és kéjjel akarja kiherélni.
Fokozatosan kiábrándulunk azonban azokból is, akik
meg akarják leckéztetni. Hisz valójában „agymosás” zajlik szemünk láttára,
meggyőzik a szolgáját, hogy nem azt látta, amit látott. Sokszor el kell
mondani, ravasz trükköt bevetni, fenyegetni, hogy kezes bárány legyen az
„okvetetlenkedőből”. Ám a mostani manipulátornak nincs személyisége, csupán
lendülete.
A fő vétkes persze a Hetvenkedő, aki fogva
tartja a fiatal athéni szépséget. Kiszabadítói: a jutalomra éhes szolga a
manipuláció nagymestere, az öregedő playboy, a nyegle szerető s a
prostituáltak, akik "szakértelmüket" hangsúlyozzák, egyáltalán nem
nyerik el rokonszenvünket. De nem is ez a céljuk, inkább ráébreszteni valamire.
(A főbb szerepekben: Csőre Gábor, Mészáros
Máté, Bata Éva, Dengyel Iván, Szatmári Liza. Rendező Szőcs Artúr.
Fordította Karsai György és Térey János.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése