Kanonizáció

 2011. 10. 30.

     Hahn István beszélt egyszer az ezer évet átfogó bibliai könyvek kanonizációjáról (A Biblia világa, 1981.) Mint tudjuk, a legkorábban bibliai szöveg Debóra éneke az i.e. 12. századból való (A bírák könyve, 5. rész):

„Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek!
Én most az Úrnak éneket mondok,
Zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.”

     A legkésőbbi Dániel könyve, mely utal az i.e. 2. század eseményire is, ebből is lehet következtetni keletkezésének korára. Dánielt, az „álomfejtőt” nem bántják az oroszlánok: „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.” (Dániel könyve, 6. rész)

 

Dániel, wikipedia.org

     A „mértékadó” könyvek összeállítása az i.e. 440 körüli években kezdődött, s összefügg Esdrás tevékenységével, aki Mózes tanításait az egész nép számára kötelezővé tette. A judeai Jamnis város rabbinikus iskolája még hozzátette a már meglévő könyvekhez az Énekek énekét, a Salamon királynak tulajdonított könyveket és az Eszter könyvét. I. e. 100-ban véglegesen kialakult az Ószövetség 24 könyve. (A héber beosztás szerint.)

     Az egyiptomi Alexandriában kibővítették a gyűjteményt Tóbiás, Judit, Ben Szira, és a Makkabeuok könyveivel. Itt készült a görög fordítás, melyet Septuagintának neveznek, ugyanis a legenda szerint 72 bölcs munkája. A keresztény egyházak a Septuagintát fogadták el érvényesnek. A végleges változatról a tridenti zsinat döntött.

     Viszont Luther bibliafordítását az eredeti héber változat alapján készítette, de a görög fordítás alapján. Ezért tartalmaz a protestáns Biblia 39 könyvet, míg a katolikus 45 ill. 46 könyvet. A katolikus változatban szerepel még a Makkabeusok két könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, a Bölcsesség könyve, Jézusnak, Szirák fiának könyve és a Báruk könyve. A könyvek száma azért változhat, mert Jeremiás könyvei hol egynek, hol kettőnek számítanak.

     Meg kell említenünk Hieronymus (Jeromos) egyházatya vállalkozását (élt: i. sz. 340-420 között, nem azonos a bibliai Jeromossal) Fordítása meglehetősen népszerű lett, ezért is nevezték Vulgatának. Luther Újszövetsége 1522-ben, Ószövetsége 1534-ben jelent meg. Amikor Wartburg várában voltunk, láttuk a kis toronyszobát, ahol dolgozott, s ahol az ördöghöz vágta tintatartóját, amikor az kísérteni merészelte. A tintafolt ma is ott van a falon!

     Károli Gáspár 1590-ben, Káldi György 1626-ban adta ki bibliafordítását magyar nyelven.