2016. 10. 18.
Több mint száz évvel Descartes
előtt mondhatta volna Luther: „Olvasom, tehát vagyok”. Olvasom, mármint a Bibliát. S
mivel a pápának egy szavát sem tartalmazza az Írás, ezért ő a
legkevésbé sem mérvadó: Isten nem közölt semmit a pápáról. Az evangélium nem
ismer egy pápát sem, folytatja fejtegetését Sloterdijk.
*
Az Istenhez mások megtalálták a közvetlen utat: ez
volt a misztika. Luther azonban az Írást helyezte első
helyre: ez az igazi közvetítő Isten és a lélek között.
Továbbmenve: egyedül az isteni kegyelem
menti meg az embert, s egyedül a hit védelmezi. A hit és az olvasás ugyanaz.
*
A kis wittenbergi szerzetes hatása abból fakad, hogy az
evangéliumot behatóan tanulmányozta. Sloterdijk Nietzschét idézi: „Mindenekelőtt a művekhez
fordulj! A hozzátartozó ’hit’ majd megjelenik – ebben legyetek biztosak!”
*
Vegyünk akkor egy fontos tételt a
95-ből:
„Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy
különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.”
(16.)
A hívő, ha megbánta bűneit, kiemelkedik a
reményvesztés állapotából, s a „kétséggel küzd”, már itt a földön a purgatóriumban
van. A kétséggel való küzdés a menny előszobája.
*
Sloterdijk így összegez: Luther
zseniális tette, hogy a középkor találmányát, a tisztítótüzet a mindennapi
életbe integrálta. Bár
„senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felől, még
kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől.” (30.)
Visszaérkeztünk tehát az isteni
kegyelemhez. Erről legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése