Michael
Tanner Wagnerről szóló könyvét olvasom. Már élete is kész kalandregény,
legtiszteletreméltóbb azonban az a makacssága, hogy operákat akar írni, noha nagyon
nehezen talál rá saját útjára.
1837-ben, 24 éves korában, kinevezik a Rigai
Színház zeneigazgatójának. Ekkor, két sikertelen opera után (A tündérek, A
szerelmi tilalom), vázlatokat készít a Rienzihez.
1839-ben elhagyja Rigát. A hajóút
viszontagságai tükröződnek majd A bolygó Hollandiban, melynek előkészítéséhez
1840-ben fog hozzá. A Rienzit 1840-ben, A bolygó Hollandit 1842-ben mutatják be
Drezdában. Az előbbi nagy sikert arat, az utóbbi kevésbé volt sikeres, hisz ez
a mű volt a fordulópont, az első, igazán újat hozó Wagner-opera.
Hogy idáig eljusson, a zeneigazgatónak sok
adósságot kellett felhalmozni. Ez volt az oka, hogy feleségével és kutyájával
szökni volt kénytelen. A kutyának nem szabadott ugatnia, míg az éj leple alatt –
pontosan kiszámítva a határőrök távolságát – átmentek a határon!
Ezután következett a háromhetes hajóút
Londonba a viharos tengeren, amikor a szél Norvégia partjaira (Sandvike) sodorta
a szél. A matrózok, mint a bibliai Jónást, gyanakodva figyelték a kutyás
utasokat. Még jó, hogy nem dobták a tengerbe őket.
(Michael Tanner: Wagner, Európa, 2014.,
ford.: Rácz Judit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése