Énekek éneke

     Nemrég az egyik német rádióadón felolvasták a Énekek énekét, a Biblia egyik legcsodálatosabb szövegét, melynek érzékisége, merész képei, drámaisága, zeneisége évszázadokon keresztül csodálatba ejti olvasóját. Németül Hohelied – fenséges dal a címe, Luther fordítása nyomán.

     A költemény erotikus tartalmát, a menyasszony és a vőlegény vágyakozását, majd egyesülését az ókorban és a középkorban többnyire, mint Isten és ember viszonyát értelmezték. Sőt Szulamitban Máriát látták megtestesülni.
     Valójában a mű nem más, mint menyegzői és szerelmi dalok füzére, egy férfi (vőlegény), és egy nő (menyasszony/Szulamit) egymás iránti heves vágyát, nagy szerelmét, végül a szerelmi beteljesülést ábrázolja. A vőlegény nem lehet Salamon, mert ő több száz évvel korábban élt.

     Természetesen jók az eredeti bibliai szövegek, a szó szerinti fordítás, de mégis Babits Mihály fordítását szeretném idézni, az egész mű kis részletét, mely a Nyugtalanság völgye c. kötetben jelent meg. Babits saját ízlése szerint formálta át a szöveget, de minden motívum az Énekek énekéből való. A bevezető megszólítás után sorra veszi a kedves testrészeit. Majd az utolsó előtti versszak második sorának hasonlataival érzékelteti a szerelem igazi nagyságát:

„mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.”

     Az utolsó versszak a nagy vallomás, a nagy indulat lecsillapodását jelzi. A zárlat egyszerre bibliai és reneszánsz utalásokkal teljes. (Megjegyzés: fontos, hogy olyan Bibliát olvassunk, ahol jelölve van, mikor, ki beszél. Csak így érthetjük meg igazán az Énekek énekét. Az interneten van ilyen.)

Babits Mihály: Énekek éneke

- Salamon király könyvéből -

Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak körülete, mint a mesterek kezébül kikerült kösöntyü.

Lábadszára mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze
Hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése,

Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürükkel aranyosan gazdag.

Balkezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsu torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák,
már a szőllő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

Babits, users.abu.hu