Sír a kutyám

 2012. 03. 07.

     Szerda délelőtt főpróba a Pesti Színházban. Molnár Ferenc Monoklija. Aktuális darab. Elég sok ismerősöm járkál az utcán jókora monoklival.

                                                 *

„Sír a kutyám, nagyon éhes: tépni szeretne, harapni.
Sír a kutyám, nagyon éhes: nem tudok neki ennie adni”

             (Dsida Jenő: Éhes a kutyám)

                                                *

     Szabó Magda Az ajtó c. regényéből: Emerenc tréfája: „… azt a képtelenséget jegyezte be magáról, hogy Segesváron március 15-én született.”
     Viola megtalálása. „Karácsony napja volt, az ügyeletről ballagtunk haza ketten, gyógyszert írattunk fel a szitáló alkonyatban, a fasor havába nyakáig beásva leltünk rá a kölyökkutyára.”

                                               *

     Tandori egzisztencializmusa: „…szívesebben megvagyok a magam ős-egzisztencializmusánál, mely nem a sartre-i társadalmias, hanem az enyém: minden megélt nap csőd, mert a bukáshoz, a halálhoz vezet, és ahány épséges 24 óránk volt, annyival kevesebb lesz.” (Könyvhét, 2011. dec.)