Szó és zene

2013. 11. 10.

     Írók a Pesti Színházban. 

     A zenét Dés László és együttese szolgáltatta.

     Jó a csendes olvasás, de a személyes megjelenés még teljesebbé teszi az élményt. Závada Pál a Természetes fény c. készülő regényéből olvasott fel. Az első részlet éppen abba a korba tér vissza, melyben Vásáry Tamás még kisgyerek volt. A második részlet a 45 utáni történésekről szólt. Újabb kötettel fog gyarapodni az a történelmi tabló, melyből eddig négy kötet készült el. (Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Idegen testünk)

 

Závada Pál, hu.wikipedia.hu

     Másodikként Várady Szabolcs szerény alakja tűnt fel. Beletörődés és önirónia hatja át: az emberrel csupa váratlan dolog történik. A székek, akárcsak a költők, eltűnnek az idő sodrában. Egy vécétartály éjszaka önmagától elkezd szivárogni: "s az ilyesminek ki örül?" De legalább lehet játszani a szavakkal, rímekkel, és a ritmussal, versformákkal:

        Az a két szék a maga módján
        nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
        kiállt belőlük, és hogy a kárpit
        olyan reménytelenül koszos volt.
        .... 
                     ... az ember
        jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
        beadták egy kárpitoshoz.
        ...
                            P. öngyilkos lett és azóta
        félig-meddig szanatóriumban lakik,
        nem beszélve a világhelyzet változásairól,
        és különben is: nincs hova leülni.
                            (Székek a Duna fölött)

Várady Szabolcs, www.hevesisandorszinhaz.hu

     A szünet után Spiró György ült oda az elegáns íróasztalhoz, s a lámpafénybe tartva kéziratát, olvasni kezdett. Halkan beszélt, mégis az este leggyilkosabb szatíráját hallhattuk. Egy egyéni képviselői törvénytervezet szerint be kell vezetni a nyugdíjasok kötelező éves vizsgáját s a felkészítő tanfolyamokat. (Oktatni kell őket, segíteni! Olyan gyámoltalanok szegények!) Mindez persze a nyugdíjasnak nem kevés pénzébe fog kerülni, viszont a költségvetésnek jól jönne. Mérlegelni kell a dolgokat! Spiró nagyon komolyan vette feladatát. Alaposan kidolgozott minden részletet. Még a zárómondatra is ügyelt: "Tisztelt Ház! Kérem javaslatom megszavazását, majd vitára bocsátását."

Spiró György, irodalmijelen.hu

 

     Parti Nagy Lajos ősemberi, mackós járással jön. Hangsúlyozza, hogy egy régebbi írásából, a Hősöm tere c. regényből olvas fel. Ez természetesen mindegy, egy írás vagy jó vagy nem. A közönség veszi a lapot. S ehhez hozzájárul, hogy Parti Nagy kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Az agresszióval szövetkező, orvosolhatatlan butaságot és az önhittséget állítja pellengérre: "...és ha már az egyetlen, amiben megbízhatunk, a demokrácia is csődöt mond, sőt melegágya mindeme burjánzásnak, akkor a félelem ellen nem marad semmi más, mint a nevetés, a kinevetés, az irónia mint a tehetetlenség fegyvere..." (Hősöm tere)

    

Parti Nagy Lajos, hu.wikipedia.org

Dés László, hu.wikipedia.com

Színházban

 2013. 02. 09.

      A Les Préludes és A fából faragott királyfi a Táncszínházban, mely korábban Várszínház volt. (2001-től Nemzeti Táncszínház.) Kicsit visszarévedtünk a múltba: hány jó színházi előadást láttunk itt!
     Az egri Gárdonyi Géza Színház táncosai formálták képpé, látvánnyá Liszt Les Préludes-ét, mely szabad kezet ad a koreográfusnak: mintha az egész teremtés, az egész emberi lét elevenedett volna meg. (Mészáros Máté)
     A fából faragott királyfi története bonyolultabb, s nehéz a zenének megfelelő látványt a színpadra vinni. Mindenesetre a "báb" ebben az előadásban is érdekesebb, erősebb, mint alkotója, az ember. S ha erejét vesztve, le is esik a színpadi árokba, újra életre kel, legalábbis meghajolni és fogadni a közönség tapsait. (Topolánszky Tamás)

*

     Sikerült újra elcsípni a Vígszínház egyik előadását, A zöld kilencest. (Szerzői: Darvas Benedek, Hamvai Kornél és Varró Dániel). Jó kis bohózat: egy napba sűríti mindazt, ami rossz és kétségbeesésre ad okot az ember életében. De úgy, hogy ne fájjon, hogy egy légtérben van a (szerethető) szélhámos, a sorozatgyilkos, a miniszterelnök, az egyiptomi alkirály.... A zöld kilences egy cinkelt kártyalap. Aki birtokolja, új életet kezdhet. Csupán az a kérdés: hol, mikor, s készen áll-e az ember az újra. A rendező jó ritmusban mozgatja a sokszereplős gépezetet. (Ascher Tamás)

*

     Kezembe került Elsa Triolet Fegyveres kísértetek c. regénye. Érdekes kordokumentum. (Bizonyára van jobb könyve is.) 1946 decemberében készült el vele az írónő. Magyarul 1949-ben jelent meg a Szikra Kiadónál. Arról szól, hogy mennyire nem fejeződött be semmi közvetlenül a háború után. Voltak olyan franciák, akik így vélekedtek: "Asszonyom, éljenek a németek! Amikor itt voltak, legalább egy kis rendet teremtettek. Asszonyom, ne akarjuk, hogy a forradalmak, meg a sztrájkok, meg a nacionalizálások végképp tönkretegyenek minket...."

 
       Csupán Elza, az ő szeme-lelke volt-e ilyen érzékeny? "Az utcán, egy zavaros szempárból a németországi kényszermunkapoklok egyikéből szabadult kísértetre ismerünk rá, és amikor az éj leszáll a városra, egy mozdulatlan teherautó vagy egy összeboruló facsoport halálkamrának látszik, itt, Párizs szívében..."
     Néha költői: "Az orgonák teljes pompájukban virágzanak. Az emberek a nap elébe mennek, attól félve, hogy elszalad előlük; szeretnék egy sugarával pórázon vezetni."

 
    Neki szól Aragon híres himnikus költeménye, az Elza szeme:

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benne könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

                      (Rónay György fordítása)

Wagner - feleséggel és kutyával

      

A fiatal Richard Wagner, hu.wikipedia.org

     Michael Tanner Wagnerről szóló könyvét olvasom. Már élete is kész kalandregény, legtiszteletreméltóbb azonban az a makacssága, hogy operákat akar írni, noha nagyon nehezen talál rá saját útjára.

     1837-ben, 24 éves korában, kinevezik a Rigai Színház zeneigazgatójának. Ekkor, két sikertelen opera után (A tündérek, A szerelmi tilalom), vázlatokat készít a Rienzihez. 

     1839-ben elhagyja Rigát. A hajóút viszontagságai tükröződnek majd A bolygó Hollandiban, melynek előkészítéséhez 1840-ben fog hozzá. A Rienzit 1840-ben, A bolygó Hollandit 1842-ben mutatják be Drezdában. Az előbbi nagy sikert arat, az utóbbi kevésbé volt sikeres, hisz ez a mű volt a fordulópont, az első, igazán újat hozó Wagner-opera.

     Hogy idáig eljusson, a zeneigazgatónak sok adósságot kellett felhalmozni. Ez volt az oka, hogy feleségével és kutyájával szökni volt kénytelen. A kutyának nem szabadott ugatnia, míg az éj leple alatt – pontosan kiszámítva a határőrök távolságát – átmentek a határon!

     Ezután következett a háromhetes hajóút Londonba a viharos tengeren, amikor a szél Norvégia partjaira (Sandvike) sodorta a szél. A matrózok, mint a bibliai Jónást, gyanakodva figyelték a kutyás utasokat. Még jó, hogy nem dobták a tengerbe őket.

   (Michael Tanner: Wagner, Európa, 2014., ford.: Rácz Judit)

A Villa Wahnfried parkjában

     Majd feledésbe merült, csak a kutyabarát Wagner juttatta eszembe, hogy jártunk mi Bayreuthban is. Megnéztük, sajnos csak kívülről a Festspielhaust, mely 1876. augusztus 13-án a Nibelung gyűrűje c. előadással nyitotta meg kapuit.

     „Eljössz? (…) Itt Bayreuthban rátalálsz önmagadra.” Így invitálta Wagner Lisztet a megnyitó előadásra, aki végül is a díszpáholyban foglalt helyet II. Lajos bajor király mellett.

 

Villa Wahnfried, de.wikipedia.org

     Elzarándokoltunk a Villa Wahnfriedhoz is, melyet a zeneszerző 200. születésnapja és halálának 130. évfordulója alkalmából akkor kezdtek felújítani. Előtte II. Lajos mellszobra. Ő fedezte a villa építésének költségeit.

     Sétálgattunk a parkban, hosszan álldogáltunk Wagner és Cosima sírjánál, meghatódva Russ (Kormos), a kutya emlékköve előtt is.

Wagner sírja, de.wikipedia.org

Itt nyugszik Russ, de.wikipedia.org

     

      

      (Nagy Frigyes sírja mellett – Potsdam, Sans souci – 11 kutya sírkövét számoltuk össze. A király végrendeletében meghagyta, hogy „kutyái mellett” szeretne nyugodni.)

     Wagner 1883-ban halt meg. Liszt a következőképpen emlékezett meg róla: "Ma ő, holnap én. Meghalni egyszerűbb, mint élni.” Ez a nap 1886. július 31-én következett be. Ő is Bayreuthban találta meg végső nyugalmát. Természetesen ott is voltunk.

Liszt sírja