Tartsd magad fitten!

      2012. 09. 07.

     

     Ha túljutsz életed felén, írja legokosabb (német) naptáram, ne törekedj arra, hogy elkerülj minden szellemi és fizikai erőpróbát. (Két megjegyzés. 1. „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.”, írja Dante. Az Isteni színjáték korában harmincöt év számított az életút felének. 2. Hogyan is lehetne elkerülni a nehéz helyzeteket? Magyarországon élünk!)

     Ne légy kényelmes sem testi, sem lelki értelemben, folytatja legokosabb (német) naptáram. Aki korán kíméli magát, hamarabb öregszik. Semmi esetre sem kíméld magad a munkában: az idősebb ember jobban kezeli a stresszes szituációkat, mint a fiatal.

     Keresd a beszélgetést a fiatalokkal, ilyenformán is megmozgatva az agysejteket. (Saját megjegyzés: ne tartsd fel őket sokáig, hadd száguldjanak tovább útjukon!) Hatvan évesen is éppen olyan aktív lehetsz, mint egy negyven éves.

Ghirlandaio: Az öreg és unokája

Szó és zene

2013. 11. 10.

     Írók a Pesti Színházban. 

     A zenét Dés László és együttese szolgáltatta.

     Jó a csendes olvasás, de a személyes megjelenés még teljesebbé teszi az élményt. Závada Pál a Természetes fény c. készülő regényéből olvasott fel. Az első részlet éppen abba a korba tér vissza, melyben Vásáry Tamás még kisgyerek volt. A második részlet a 45 utáni történésekről szólt. Újabb kötettel fog gyarapodni az a történelmi tabló, melyből eddig négy kötet készült el. (Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Idegen testünk)

 

Závada Pál, hu.wikipedia.hu

     Másodikként Várady Szabolcs szerény alakja tűnt fel. Beletörődés és önirónia hatja át: az emberrel csupa váratlan dolog történik. A székek, akárcsak a költők, eltűnnek az idő sodrában. Egy vécétartály éjszaka önmagától elkezd szivárogni: "s az ilyesminek ki örül?" De legalább lehet játszani a szavakkal, rímekkel, és a ritmussal, versformákkal:

        Az a két szék a maga módján
        nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
        kiállt belőlük, és hogy a kárpit
        olyan reménytelenül koszos volt.
        .... 
                     ... az ember
        jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
        beadták egy kárpitoshoz.
        ...
                            P. öngyilkos lett és azóta
        félig-meddig szanatóriumban lakik,
        nem beszélve a világhelyzet változásairól,
        és különben is: nincs hova leülni.
                            (Székek a Duna fölött)

Várady Szabolcs, www.hevesisandorszinhaz.hu

     A szünet után Spiró György ült oda az elegáns íróasztalhoz, s a lámpafénybe tartva kéziratát, olvasni kezdett. Halkan beszélt, mégis az este leggyilkosabb szatíráját hallhattuk. Egy egyéni képviselői törvénytervezet szerint be kell vezetni a nyugdíjasok kötelező éves vizsgáját s a felkészítő tanfolyamokat. (Oktatni kell őket, segíteni! Olyan gyámoltalanok szegények!) Mindez persze a nyugdíjasnak nem kevés pénzébe fog kerülni, viszont a költségvetésnek jól jönne. Mérlegelni kell a dolgokat! Spiró nagyon komolyan vette feladatát. Alaposan kidolgozott minden részletet. Még a zárómondatra is ügyelt: "Tisztelt Ház! Kérem javaslatom megszavazását, majd vitára bocsátását."

Spiró György, irodalmijelen.hu

 

     Parti Nagy Lajos ősemberi, mackós járással jön. Hangsúlyozza, hogy egy régebbi írásából, a Hősöm tere c. regényből olvas fel. Ez természetesen mindegy, egy írás vagy jó vagy nem. A közönség veszi a lapot. S ehhez hozzájárul, hogy Parti Nagy kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Az agresszióval szövetkező, orvosolhatatlan butaságot és az önhittséget állítja pellengérre: "...és ha már az egyetlen, amiben megbízhatunk, a demokrácia is csődöt mond, sőt melegágya mindeme burjánzásnak, akkor a félelem ellen nem marad semmi más, mint a nevetés, a kinevetés, az irónia mint a tehetetlenség fegyvere..." (Hősöm tere)

    

Parti Nagy Lajos, hu.wikipedia.org

Dés László, hu.wikipedia.com

Színházban

 2013. 02. 09.

      A Les Préludes és A fából faragott királyfi a Táncszínházban, mely korábban Várszínház volt. (2001-től Nemzeti Táncszínház.) Kicsit visszarévedtünk a múltba: hány jó színházi előadást láttunk itt!
     Az egri Gárdonyi Géza Színház táncosai formálták képpé, látvánnyá Liszt Les Préludes-ét, mely szabad kezet ad a koreográfusnak: mintha az egész teremtés, az egész emberi lét elevenedett volna meg. (Mészáros Máté)
     A fából faragott királyfi története bonyolultabb, s nehéz a zenének megfelelő látványt a színpadra vinni. Mindenesetre a "báb" ebben az előadásban is érdekesebb, erősebb, mint alkotója, az ember. S ha erejét vesztve, le is esik a színpadi árokba, újra életre kel, legalábbis meghajolni és fogadni a közönség tapsait. (Topolánszky Tamás)

*

     Sikerült újra elcsípni a Vígszínház egyik előadását, A zöld kilencest. (Szerzői: Darvas Benedek, Hamvai Kornél és Varró Dániel). Jó kis bohózat: egy napba sűríti mindazt, ami rossz és kétségbeesésre ad okot az ember életében. De úgy, hogy ne fájjon, hogy egy légtérben van a (szerethető) szélhámos, a sorozatgyilkos, a miniszterelnök, az egyiptomi alkirály.... A zöld kilences egy cinkelt kártyalap. Aki birtokolja, új életet kezdhet. Csupán az a kérdés: hol, mikor, s készen áll-e az ember az újra. A rendező jó ritmusban mozgatja a sokszereplős gépezetet. (Ascher Tamás)

*

     Kezembe került Elsa Triolet Fegyveres kísértetek c. regénye. Érdekes kordokumentum. (Bizonyára van jobb könyve is.) 1946 decemberében készült el vele az írónő. Magyarul 1949-ben jelent meg a Szikra Kiadónál. Arról szól, hogy mennyire nem fejeződött be semmi közvetlenül a háború után. Voltak olyan franciák, akik így vélekedtek: "Asszonyom, éljenek a németek! Amikor itt voltak, legalább egy kis rendet teremtettek. Asszonyom, ne akarjuk, hogy a forradalmak, meg a sztrájkok, meg a nacionalizálások végképp tönkretegyenek minket...."

 
       Csupán Elza, az ő szeme-lelke volt-e ilyen érzékeny? "Az utcán, egy zavaros szempárból a németországi kényszermunkapoklok egyikéből szabadult kísértetre ismerünk rá, és amikor az éj leszáll a városra, egy mozdulatlan teherautó vagy egy összeboruló facsoport halálkamrának látszik, itt, Párizs szívében..."
     Néha költői: "Az orgonák teljes pompájukban virágzanak. Az emberek a nap elébe mennek, attól félve, hogy elszalad előlük; szeretnék egy sugarával pórázon vezetni."

 
    Neki szól Aragon híres himnikus költeménye, az Elza szeme:

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benne könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

                      (Rónay György fordítása)

Wagner - feleséggel és kutyával

      

A fiatal Richard Wagner, hu.wikipedia.org

     Michael Tanner Wagnerről szóló könyvét olvasom. Már élete is kész kalandregény, legtiszteletreméltóbb azonban az a makacssága, hogy operákat akar írni, noha nagyon nehezen talál rá saját útjára.

     1837-ben, 24 éves korában, kinevezik a Rigai Színház zeneigazgatójának. Ekkor, két sikertelen opera után (A tündérek, A szerelmi tilalom), vázlatokat készít a Rienzihez. 

     1839-ben elhagyja Rigát. A hajóút viszontagságai tükröződnek majd A bolygó Hollandiban, melynek előkészítéséhez 1840-ben fog hozzá. A Rienzit 1840-ben, A bolygó Hollandit 1842-ben mutatják be Drezdában. Az előbbi nagy sikert arat, az utóbbi kevésbé volt sikeres, hisz ez a mű volt a fordulópont, az első, igazán újat hozó Wagner-opera.

     Hogy idáig eljusson, a zeneigazgatónak sok adósságot kellett felhalmozni. Ez volt az oka, hogy feleségével és kutyájával szökni volt kénytelen. A kutyának nem szabadott ugatnia, míg az éj leple alatt – pontosan kiszámítva a határőrök távolságát – átmentek a határon!

     Ezután következett a háromhetes hajóút Londonba a viharos tengeren, amikor a szél Norvégia partjaira (Sandvike) sodorta a szél. A matrózok, mint a bibliai Jónást, gyanakodva figyelték a kutyás utasokat. Még jó, hogy nem dobták a tengerbe őket.

   (Michael Tanner: Wagner, Európa, 2014., ford.: Rácz Judit)