Luther (1)

2016.10.18

 

     

     

     "Tebenned bíztunk eleitől fogva" A 90. zsoltár első sora áll a kis rákosligeti református templom falán, ahová nagymamám kezét fogva beléptem. Az evangélikusok erődítmény jellegű templomán, a kapu fölött viszont Luther zsoltárparafrázisának (46.) első sora olvasható: "Erős vár a mi Istenünk". Ez a mondat önmagában is nagy hatású, később József Attila műfordításai közt is rátaláltam:

                     Erős vár a mi Istenünk,
                     Kemény vasunk és vértünk.
                     Ínségben együtt van velünk,
                     Megvált és harcol értünk.
                     Kél az ősi rossz,
                     Bajvető gonosz,
                     Csel vad fegyvere,
                     Erőszak ővele,
                     A földön ő az első.
                     Önnön erőnk csak délibáb
                     És bizony esnénk esten.
                     De harcba küldte Egy Fiát
                     Értünk maga az Isten.
                     Kérded-é, ki az?
                     Jézus, az igaz.
                     Sok had, Egy a fő,
                     Nincs Isten más csak Ő,
                     Krisztus a Győzedelmes.
                     S ha földön ördög nyüzsgene
                     És elnyelni akarna,
                     Meg nem riadnánk - ellene
                     Győz hitünk diadalma.
                     A világi úr
                     Tombolhat vadul,
                     Semmit sem tehet,
                     Ő megítéltetett.
                     Megrendül egy szavunkra.
                     Él, áll az ige igazul,
                     Akárki vesse-hányja.
                     Táborainkra száll az Úr
                     Szent Lelke, adománya.
                     Jóhír, nő, család,
                     Jószág, test, világ
                     Veszhet, vihetik
                     Veszendő kincseik', -
                     Miénk marad az ország.
                                          (József Attila fordítása)

     Luther alakjával különféle útjaim során sokszor találkoztam. A legfontosabbak: tizennyolc éves koromban a lerombolt drezdai Frauenkirche előtt magasodott elpusztíthatatlannak tűnő szobra.

     A wittenbergi Vártemplom kapuján megpróbáltam kisilabizálni 95 tételét. Wormsban is körbejártam a monumentális szoborcsoportot.

      Számtalan múzeumban nem kevés Lucas Cranach-festményen is azonnal felismerhető volt Luther jellegzetes portréja.

     Végül újra Drezda: az újjáépített Frauenkirche előtt a maradandóság jelképeként újra a Luther-szobor.

 

     

     

     

     Mindez Sloterdijk - filozófus aggyal - megírt  tanulmánya juttatta eszembe, mely a nzz-ben jelent meg. Számomra Sloterdijk világította meg igazán Luther történelmi jelentőségét. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a régi Európában is, legkésőbb Augustinus óta (i. sz. 364-430) harcias viták színhelye volt. Ezek kezdetben vallásos színezetűek voltak, később politikai jelmezt öltöttek.
     Luther pl. erősen hitt az ördög létezésében (a másik oldal), hisz oly sok mindenben fedezte fel a sátáni akaratot. Wartburg várában láttuk a falon annak a tintának a nyomát, mely akkor keletkezett, amikor Luther a tintásüveget az ördöghöz vágta.

     Luther egyik fontos tétele: az igaz hit a jó alvásról szól, mely megelőzi az örökké tartó alvást. Erre felel egy másik századból Matthias Claudius verse:

                          Pihenjetek le szépen,
                          testvér, az Úr nevében;
                                csipős az éji lég.
                          Uram, ne dönts a gyászba,
                          óvd álmunkat vigyázva,
                          s beteg szomszédunk gyámja légy.
                                               (Részlet, Molnár Imre fordítása)

     Luther számára is azt jelenti a religió, hogy az egyes embernek nem kell félnie attól, hogy sok társa között elpusztul (untergehen). Ugyanakkor Luther a kritika szellemét is megtestesíti. Hatása azon alapul, hogy a fennállót összehasonlítja a kinyilatkoztatással. Kritikája alkalmazott platonizmus: megkettőzi a világot, s a megvalósulót az ideálhoz méri. Platon az Állam c. művében (7. könyv) fejti ki azt a nézetét, hogy a "mi világunk csak egy árnyék-, csak egy látszatvilág, (...) vele szemben a valódi létezés hona az ideák régiója...". (Pais István: A görög filozófia)

     Luther abszolút így gondolkodott. Miután a római egyház azt állította, hogy az evangéliumot testesíti meg, el kellett viselnie, hogy a "jó hír" korrupt formáját Luther összeveti az eredeti romlatlan vízióval.

Szénaboglya

                2016. 09.14.                                     

„Szinte minden, ami emberi: luxus.”(Konrád György)
                                                                               

     Izgalmas cikk jelent meg az NZZ-ben Ember és majom címmel. Az a lényege, hogy bár az ember fejlődése „eltért” a közös majom-őstől, ami az ösztönöket illeti, a gének őrzik a csimpánz és bonobó örökségét. „Ugyan az emberek nem majmok, de azonos az eredetük: a majom a nyersanyag, az ember a végeredmény.”
     Még szebben érzékeltetve a különbséget és az azonosságot: „Gondoljuk el, mi a különbség a puszta márványtömb és Michelangelo Dávidja között! Óriási, de az anyag ugyanaz.”
     Az ágas-bogas cikk szerzője utal Goethe egyik epigrammájára, melyben költőnk nem eszményíti az emberi életet:

          „Miért sürög és kiabál ez a nép itt? Nemzeni, enni,
              s annak, akit nemzett, enni is adni akar.
           Rajta figyeld meg, utas, s hazatérve kövesd is a példát:
              ember, bárki legyen, többre sosem viheti.”
                       (Velencei epigrammák, 1795, Rónay György fordítása)

*

      Friss még a hír, hogy Orhan Pamuk megírta véleményét arról, ami ma Törökországban történik.     Nem avatkoznék a politikába, de hát szeretem Pamukot, könyveit. S akit szeretünk, annak figyelünk a szavára. A Wiener Zeitung vette át a La Repubblicában megjelent glosszájának néhány részletét:

     „A gondolatszabadság már nem létezik. Nagy sebességgel haladunk a jogállamból a terrorrezsim felé (…) Rendkívül dühös vagyok, és elítélem Ahmet Altan és Mehmet Altan letartóztatását. Az előbbi író és a török újságírás egyik legfontosabb alakja, testvére neves közgazdász, akadémikus.”

*

       Emlékeimből
      1. 1973-ban életem első magyarórájára készültem a mezőgazdasági szakmunkásképzőben, s nem tudtam, mivel kezdjem. Végül Csoóri Sándor egyik versére esett a választásom. Felolvastam, majd kértem a diákokat, mondják el véleményüket erről a versről:

              Valaki súgja

              Valaki súgja, menj oda,
              szánkón, repülő kövön érj oda,
              fölkantározott késen érj oda
              s ha nincs út: te légy az út oda,
              mert nélküled csak bűn van ott s csoda,
              elfajzott pincefényben átmetszett torkú fa,
              zabáló, nyári istenek helyén a gyönyör romhalmaza,
              sebhely-királyság, csönd, rémisztő hidrogén hava,
              sejtrobbanás az agyban, a szív-Hirosima
              fölötti űrben cementláng pernyéje, pora,
              valaki súgja, menj oda,
              szánkón, repülő kövön érj oda.     

     2. Reveláció volt Csoóri előszava Duray Mikós Kutyaszorítóban c. könyvéhez (1983). Csupán fénymásolva, az asztal alatt volt szabad olvasni.

*

     Nem lehet rendesen leragasztani a borítékokat. Ez az oka annak, hogy az osztrák elnökválasztást ismét elhalasztották. Készüljön mindenki december 4-ére.

     Viktor Adler mondása ma is érvényes: „In Österreich herscht der Absolutismus, gemildert durch Schlamperei.” Azaz: Ausztriában abszolutizmus van, melyet a hanyagság enyhít. Persze ma már csak a mondat második fele igaz. Adler idejében azonban még Ferenc József volt az uralkodó, s a hatalom nem volt mindig következetes.

II. József is itt dolgozott

*

     Kutyám, Lina, sokszor nem engedelmeskedik. (Sőt!) Ha azt mondom neki, hogy fekszik!, sokszor csak néz, s az van a szemében, hogy minek! De ha azt kiáltom mérgesen: brexit!, ettől megijed, és hasra vágja magát.

*

 

Boris Johnson

 

     Komoly tudós azon meditál, vajon mi a fontosabb Hollande frizurája, vagy ami a fejében van. Illetve: sok vagy kevés azért a pár hajszálért a havi tízezer euró, amit fodrásza zsebretesz.
     Egy biztos, Boris Johnson láthatóan nem költ ennyit megjelenésére. Churchill gondolatával vigasztalódhat:

     „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.”

Kutyaiskola

2014. 06. 02.

Kutyaiskola (Első nap)

      Egyszer mindenkinek az életébe beköszönt az iskola, annak is az első napja.

     Gyorsan vágtam neki Linával a gyalog megteendő, 40 perces útnak. Ő persze mit sem sejtve, szeretett volna kényelmesen szaglászni. Nem értette, hova sietünk. Egyszer csak megállt, s nem volt hajlandó tovább jönni. Hiába húztam a pórázzal, megmakacsolta magát, s lefeküdt. Hangos szóra, rángatásra sem reagált. Már-már nyakánál fogva vonszoltam a földön.

     Mit tegyek? Leguggoltam hozzá, megsimogattam fénylő szőrét, hasát. Erre négy lábra állt, mint aki megbocsátott kínzójának.

     Az iskolában persze mindent fordítva csinált. Kis kezdő a többiekhez képest.

(Több nap nem volt!)

Lina vagyok

Kutyalakodalom

 2015.03.03.

I. Múlt

Blacky (2001-2013)

                                Ismersz-e, mondd?

                                A bundám barna volt,
                                fehér sáv volt a homlokomon,
                                mint a lámpás a pejlovakén
                                és mint az égen a Hold.
                                Mozgott a fülem,
                                amikor rászállt a légy.
                                Mozgott az orrom,
                                amikor szaglásztam a légy után.
                                Emlékszel?
                                             (Weöres: Kutya)

II. Jelen: kutyalakodalom, szereplők: Lina és Bruce, minden reggel 8-kor.  

Tánc

    

                                   Árkon-bokron kutyalakodalom,
                                       kis virágos faházak,
                                  uszkár-bőgő, puli-citera szól,
                                       réten-erdőn bokáznak.
                                  Csont, kolbászhéj emeletesen áll,
                                        tejfölös dézsa, rocska,
                                  árkon-bokron ropog a kutya-bál,
                                        elszalad mind a macska.
                                                      (Weöres: Magyar etüdök, 73)

 III. Csak az jöjjön, aki bírja  

Mi készül itt?

Mi készül itt?

       Reggel kell írnom, éjszaka pihen a kezem, így enyhül a fájdalom. Ugyanakkor nem tudok sokáig ülni se. Minek az előjele ez? Újabb szokásom, hogy számolom a napokat. Születésnapomig még 187 van hátra. Hisz ez rengeteg! Carpe diem!