Ősztől tavaszig

Ősz

Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.

Éjjeli zene

Még ne aludj. Figyelj az éjbe
s ne bánd, ha álmatlan halad:
tavaszi záporok zenéje
dalol az ablakunk alatt.

Már hold szitál az utcasorra,
fáradt felhőt szalaszt a szél,
s a mámoros fedél-csatorna
tovább zubog, tovább zenél.

Hallod? Kolompok muzsikája,
finom harangszóval rokon.
Most az acélkék éjszakába
úgy kondul, mint a xylophon.

Most halkul, turbékolva lágyan:
burukkoló galamb-torok.
A kisfiúnk felül az ágyon
és elbűvölve mosolyog.

     Áprily Lajos (1887-1967) a Nyugat első nemzedékébe tartozik. Csiszolt versei a harmónia megőrzésének a vágyát fejezik ki. Fia, Jékely Zoltán (1914-1982, felesége Jancsó Adrienne) már sokkal sebzettebb, sokkal többet tár fel a század tektonikus mozgásából. A családtörténet folytatódik. Lányuk, Jékely Adrienne hozzáment Péterfy László szobrászhoz. S ebből a házasságból született Péterfy Gergely író, (1966)

     Gerlóczy Mártonnak (1981) is Áprily a dédapja. Most jelent meg új könyve: Mikecs Anna: Altató címmel. Ebben dédanyjának, Schéfer Idának és nagymamájának, Jékely Mártának az írásait (emlékirat, levél stb.) dolgozza fel.