Nagyapa és unokája

Jékely Zoltán: Honvágy

Csak még egyszer feküdnék az ingyenstrand porában,
Az ostiai parton, a tenger fövenyén!
Vagy a görög romokról lógathatnám a lábam,
Taormina fokáról, toprongyos jövevény!
Csak még egyszer loholnék ciprus-sorok homályán,
Sírok között siratva esendő önmagam!
Cyréne Vénuszára nézhetnék beteg-árván,
Gondolva drága nőre, ki messze-messze van!

S a tékozló fiaknak könnyével a szemében,
Ezüstös tengeröblök csillámló tavaszán,
Hallhatnám, hogy a boldog, zsivajgó idegenben,
Őrült anyák jajával hív elhagyott hazám!…                           

                                                      1953. január 30.

Ostia - Róma kedvelt fürdőhelye a Tiberis torkolatánál
Cyréne (Küréné) - romváros Líbia északkeleti részén, Zeusz-temploma nagyobb volt, mint az athéni Parthenon.

 

Péterfy Gergely: Honláz

- Még mindig rosszul van? Kérdezgettem a szüleimet.

Néma bólintás volt a válasz.

- De miért?

Erre már nem válaszol senki.

      Belestem a résnyire nyitott ajtón. Nagyapám a kanapén hevert, az arcára kispárnát szorított. A redőny lehúzva, a lemezjátszón Schubert szól. 

(…)  

     Nagyapám már harmadik napja így hever, a barátjánál volt kint egy hónapot, anyám keresztapjánál, akit a kommunisták halálra ítéltek, és ötvenhatban szökött ki Nyugatra a váci börtönből…
     (…)
     Anyámék azt mondják, három hétig szokott tartani. Ha visszajön az ember, három hét, mire újra megszokja a szervezete, mint a mérgeket. Amíg újra megszokja a hazugságot, a gyűlöletet, az ostobák és aljasok pöffeszkedését, és azt a tudatot, hogy számukra az ellenséghez tartozol."

       (In: Mindentől keletre, Kalligram, 2016)