„Egyszer elővettem a Larousse-t, s megnéztem az ország
térképét, ahol születtél. Egészen kicsi foltot láttam csak, barnára festve, s
körös-körül országokat, alig valamivel nagyobbat, mint a te hazád. Akkor
láttam, milyen nagy Franciaország. Szegény, gondoltam. Nagyon sajnállak. (…)
Szegény, még tengere sincs…” (A francia nő szavai a szakítás előtt.)
(Márai: Idegen emberek)
Mennyi mindent elárul egy szoba leírása[(Lásd még: Tandori) az előző, ill. leendő lakójáról, a korról, s főleg arról, hogyan kezdi életét Párizsban egy „idegen”:
„Ez itt a Hotel Molière?” – kérdezte a seprűs embertől.
„Igen, ez a Hotel Molière.” S a tulajdonos félredobta a seprőt s vállára vette
a poggyászt. A ház hat emeletes volt, s oly keskeny, hogy minden emeletére csak
két ablak jutott. (…) hat emeleten másztak föl, a tulajdonos belökte az ajtót,
a poggyászt a padlóra dobta: „Voilà”. Az ablakhoz lépett. A keskeny és hosszú
szoba egyetlen hosszú és szárnyas ablaka erkélyfélére nyílott. Áthajolt a
vasrácson, mindenfelé háztetőket, tűzfalakat látott csak, hosszú kéményeket,
melyeknek tövében macskák nyaraltak. Ha mélyen áthajolt a rácson, a
Luxembourg-kert egy zöld foszlányát sejthette még. Mindenfelé csak háztetőket
látott. Egy szék volt a szobában, s óriási ágy. Szekrény nem volt A mosdón
pléhlavór állt, a tulajdonos az ajtóhoz ment, s látható elégültséggel
felcsavarta és eloltotta a villanyt. Leült az ágy szélére, a háztetőket nézte.
Akkor még nem tudta, hogy háztetőket és tűzfalakat is lehet szeretni.”
Majd névtelen hősünk belecsöppen a Bastille napján
(július 14.) a nagy népünnepélybe, melyet kísérteties panoptikumnak lát, hisz „a
legnagyobb baj, hogy megadták magukat a pénznek. Nemcsak csinálják, nemcsak
szeretik, ezek már hisznek a pénzben! Szabadság!... Csak táncoljatok.”
A végkifejlet Franciaország legészakibb sarkában
következik be, amikor a szeretett francia nő, (szintén névtelen), a végtelen
tenger mosta Bretagne-ban vágja a szemébe: „sale etranger” (piszkos idegen).
„… este elutazom, nem láttam még Napoleon sírját, a Cluny-múzeumot, nem voltam színházban, nem mentem fel az Eiffel-torony tetejére, nem néztem meg a Louvre japán osztályát. Nem láttam semmit – állapította meg elcsodálkozva (…) holnap este Amsterdamban lehetnék… Mindenféle látnivaló akadhat még Európában.”
