A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 14., vasárnap

Párizsi képek: Márai Sándor

 

                                                                                 Az ifjú Márai

      „Egyszer elővettem a Larousse-t, s megnéztem az ország térképét, ahol születtél. Egészen kicsi foltot láttam csak, barnára festve, s körös-körül országokat, alig valamivel nagyobbat, mint a te hazád. Akkor láttam, milyen nagy Franciaország. Szegény, gondoltam. Nagyon sajnállak. (…) Szegény, még tengere sincs…” (A francia nő szavai a szakítás előtt.)

                                         (Márai: Idegen emberek

     Mennyi mindent elárul egy szoba leírása[(Lásd még: Tandori) az előző, ill. leendő lakójáról, a korról, s főleg arról, hogyan kezdi életét Párizsban egy „idegen”: 

     „Ez itt a Hotel Molière?” – kérdezte a seprűs embertől. „Igen, ez a Hotel Molière.” S a tulajdonos félredobta a seprőt s vállára vette a poggyászt. A ház hat emeletes volt, s oly keskeny, hogy minden emeletére csak két ablak jutott. (…) hat emeleten másztak föl, a tulajdonos belökte az ajtót, a poggyászt a padlóra dobta: „Voilà”. Az ablakhoz lépett. A keskeny és hosszú szoba egyetlen hosszú és szárnyas ablaka erkélyfélére nyílott. Áthajolt a vasrácson, mindenfelé háztetőket, tűzfalakat látott csak, hosszú kéményeket, melyeknek tövében macskák nyaraltak. Ha mélyen áthajolt a rácson, a Luxembourg-kert egy zöld foszlányát sejthette még. Mindenfelé csak háztetőket látott. Egy szék volt a szobában, s óriási ágy. Szekrény nem volt A mosdón pléhlavór állt, a tulajdonos az ajtóhoz ment, s látható elégültséggel felcsavarta és eloltotta a villanyt. Leült az ágy szélére, a háztetőket nézte. Akkor még nem tudta, hogy háztetőket és tűzfalakat is lehet szeretni.

     Majd névtelen hősünk belecsöppen a Bastille napján (július 14.) a nagy népünnepélybe, melyet kísérteties panoptikumnak lát, hisz „a legnagyobb baj, hogy megadták magukat a pénznek. Nemcsak csinálják, nemcsak szeretik, ezek már hisznek a pénzben! Szabadság!... Csak táncoljatok.”

     A végkifejlet Franciaország legészakibb sarkában következik be, amikor a szeretett francia nő, (szintén névtelen), a végtelen tenger mosta Bretagne-ban vágja a szemébe: „sale etranger” (piszkos idegen).

     „… este elutazom, nem láttam még Napoleon sírját, a Cluny-múzeumot, nem voltam színházban, nem mentem fel az Eiffel-torony tetejére, nem néztem meg a Louvre japán osztályát. Nem láttam semmit – állapította meg elcsodálkozva (…) holnap este Amsterdamban lehetnék… Mindenféle látnivaló akadhat még Európában.”