Lukács evangéliuma

2012. 10. 23.

     Ki volt Lukács, a sorrendben a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedeteinek szerzője? Pál a Kolosséiakhoz írott levélben említi nevét: „Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos…” (4, 14) A második Timóteushoz írott levélben: „Egyedül Lukács van velem.” (4, 11) Lukács Teofilusnak szóló Ajánlásában leírja, hogy szemtanúk és az ige szolgáinak beszámolóira hagyatkozik, de maga is mindennek utána járt.

         Ez az evangélium is Keresztelő Jánossal kezdődik. De míg Márk nem részletezi történetét, addig Lukács kiszínezi, megkomponálja művét. A kételkedő Zakariás elnémul, majd csak a gyermeke (János) világrajövetelekor szólal meg újra.

         Gábriel angyal ad hírt először Jézus „készülődéséről” is, Mária nagy csodálkozására. Fel is kerekedik, elment a hegyvidékre, hogy meglátogassa rokonát, a Jánossal viselős Erzsébetet, aki így köszönti:

                   Áldott vagy te az asszonyok között,

                   és áldott a te méhednek gyümölcse!

                                                       (Lk, 1, 42)

         Mária viszont már az úrhoz intézi énekét:

                   Magasztalja lelkem az Urat,

                   és az én lelkem ujjong

                   Istenben, az én Üdvözítőmben…

                                                       (Lk, 1, 46-47)

         A 2. fejezet Jézus születését írja le. József jegyesével, Máriával együtt összeírásra a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe ment, Dávid városába, mert innen származott. Jászolba tették az újszülöttet, s jellemző az is, hogy a pásztorok tudták meg először a jó hírt. Majd Jeruzsálemben bemutatták az Úrnak. Simeon és Anna tanúságot tesznek: valóban a megváltó született meg. (Az Ómagyar Mária-siralomban: „Ó igoz Simeonnak / Bezzeg szovo ére;”)

         Már tizenkét évesen „a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallgatta, csodálkozott értelmén és feleletein.” (Lk, 2, 46-47)

         3. fej.

         Pontos idő- és helymeghatározással kezdődik: Tiberius császár uralkodásának 15. évében vagyunk. Júdea helytartója Poncius Pilátus, Galilea negyedes fejedelme Heródes. Testvérének, Fülöpnek volt felesége Heródiás. A főpapok Annás és Kajafás.

         Fellép Keresztelő János, megjövendöli Jézust, sőt meg is kereszteli. Erre megnyílik az ég, a Szentlélek galamb formában így üdvözli az imádkozó Jézust: „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm.” (3,22) Íme a szentháromság!

         4. fej.

         A Megváltó a pusztában készül nagy feladatára, legyőzi a kísértéseket (önmagát), majd Názáretbe megy, de itt kétkedéssel fogadják.

         5. fej.

         Jézus tanít és gyógyít. Márknál nem találkoztam a csodálatos halfogással: tanítványokat szerez, először Simon Pétert, aki „leborul Jézus lába elé.”

         6. fej.

         Jézus gyógyít és tanít. A „hegyi beszéd” itt éppen egy sík vidéken hangzik el, de ez nem változtat a fontosságán. Lukács változata rövid, de lényegre törő.

         Egyrészt:

                   Boldogok vagytok, szegények,

                       mert tiétek az Isten országa.

         Másrészt.

                   De jaj nektek, gazdagok,

                   …

                   Jaj, akik most nevettek,

                       Mert szomorkodni és sírni fogtok!”(6,20-6,25)

         Nem lelki szegényekről van szó, hanem valódi szegényekről, akik éheznek, akiket gyűlölnek, gyaláznak…

         Nem kevésbé meglepő: „szeressétek ellenségeiteket…”(6,27)

         7. fej.

         Ismét felbukkan Keresztelő János, aki – úgy tűnik – elválaszthatatlan társa Jézusnak: neki „készíti az utat.” Ő sem dúskál földi javakban, nem díszes ruhában jár a pusztában.

         Visszatérő motívum még a bűnbocsánat. Bűnbocsánatot nyer a bűnös nő, aki könnyeivel öntözi Jézus lábát, hajával törli meg, s megkeni kenettel.

         8. fej.

         Ebbe a fejezetbe kerülnek a Jézust követő asszonyok. Köztük a magdalai Mária. (Nem azonos a bűnbánó asszonnyal!) Őt Jézus gyógyította meg: hét ördögöt űzött ki belőle.)

     9-10 fej.

     Jézus elindul Jeruzsálembe. Útján híveket szerez, tanít, csodákat tesz, vagyis gyógyít. De most mindenekelőtt a tanításon van a hangsúly. Miért mondják Jézust szelídnek? Talán mert amikor nem fogadják be őt vagy tanítványait, akkor a következőket mondja: "... az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse." (Lk. 9,56) Babits Jónás könyvében is türelmes az Úr. Ám mégis határozott: ahogy élsz, amit cselekszel, megítéltetik a végső napom.

     11. fej.

     Ez a fejezet azzal az imával kezdődik, melyet mindenki ismer, melynek a lényege a megbocsátás:

Atyánk, szenteltessék meg a te neved.

Jöjjön el a te országod,

A mi kenyerünket add meg nekünk naponként.

És bocsásd meg a mi bűneinket.

Mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.

És ne vígy minket kísértésbe." (Lk, 11, 2)

     Jézus többször fordul az Atyához, önnön szerepét is értelmezve: "Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." (Lk, 10, 22)

     12. fej.

Istenfélelem, halálfélelem

     Nem a haláltól kell félni, hanem Istentől, mert ő vethet a gyehennára. Jézus a közvetítő Isten és ember között: "Mondom néktek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt."

     13. és 14. fej.

     Itt folytatódik a gondolatmenet: hogyan juthatunk a mennybe a "szoros kapun" át (Lk, 14, 22), és bizony szembe kell fordulnod hozzátartozóiddal. Kereszthordozás.

     15. fej.

     Az első három példázat arról szól, hogy mennyire fontos az elveszettnek hitt érték megtalálása: Az elveszett juh, Az elveszett drahma, A tékozló fiú.

     16. fej.

     A gazdag ember és a szegény Lázár meséje mintegy igazolja a megtérést. Azt mutatja be, mennyire megfordul minden. Ezt azonban kevesen hiszik el: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül." (Lk, 16, 31) Felbukkan a motívum Balassi versében is.

     17. fej.

     Lukács szavaival felvillan Isten országa és az utolsó nap. Érdekes, elgondolkodtató, hogy Jézus elmondja: "Isten országa már közöttetek van." (Lk, 17, 21) Csak nem vesszük észre. Szép látomás: Lk, 17, 24)

     18. fej.

     Ismét visszatér a gazdag és a szegény ellentéte, s Jézus harmadszor beszél haláláról és feltámadásáról.

     19. fej.

     Zákeus példázata zárja a 3. részt, aki mindenét elosztogatja: "... ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom neki a négyszeresét." (Lk, 19, 8) Így legyen!

     Izgalmas jelenet, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe. Ebbe az örömteli hangulatba némi üröm vegyül (farizeusok). S mindjárt ott van a drámai ellenpont: Jézus siratja Jeruzsálemet, mert előre látja lerombolását. Ellenségei (főpapok, írástudók, farizeusok) csak arra várnak, hogy elpusztítsák.

     20. fej.

     A templom megtisztítása, most nem olyan hangsúlyos. Inkább a tanítás és a vita, példázatok (lexikon), kérdések lépnek előtérbe. Fontosabb a szó, mint a tett. A feltámadás bizonyosságával zárja Lukács ezt a részt.

     21. fej.

     Megható a kezdés: az öregasszony két fillérének a példázata. Valójában erről szól az egész evangélium: oda mindent! Majd újra Jeruzsálem pusztulásának drámai képei következnek, és - fokozhatatlanul - az apokalipszis, az Emberfia eljövetele.

     22. fej.

     Fellép Júdás, akibe "bement a sátán". Eddig csak általában volt szó Jézus megöléséről. Most konkretizálódnak a szándékok. Jézus persze tudja, hogy eljött "az utolsó vacsora" ideje. Minden szó és tett szimbolikus. Megköttetik az új szövetség. Júdás is ott ül velük, eljátssza szerepét. Jézus nem törődik vele, annál inkább Péterrel, akit figyelmeztet a hűségre, megjövendöli, hogy háromszor meg fogja tagadni. Megrendítő a Gecsemáné-kertben az ima, az utána következő elfogás.

     23. fej.

     Híres jelenet: Jézus Pilátus előtt. A Munkácsy-trilógia jut eszünkbe, Bulgakov... A nagytanács már kimondta az ítéletet. Pilátus továbbküldi Jézust Heródeshez, aki kigúnyolja, megalázza. Újra Pilátus, aki a "tömegek óhajának engedelmeskedve" Barabást bocsájtja szabadon, és Jézust kiszolgáltatta akaratuknak".  Egy bizonyos cirénei  Simon viszi a keresztet. Jézus még a kereszten is különbséget tesz a megfeszített gonosztevők között: "... ma velem leszel a paradicsomban." (Lk., 23, 43) Halálát különleges jelek kísérték: a nap elhomályosodott, a templom kárpitja kettéhasadt. Arimatiai József, a nagytanács tagja (!), temette el.

     24. fej.

     Jézus feltámadása. Asszonyok mennek illatszerrel a sírhoz: magdalai Mária, Johanna, Jakab anyja, szintén Mária és mások. Fénylő ruhában két angyal adja hírül a feltámadást. Péter meg akar győződni erről, odamegy az üres sírhoz. Az emmauszi tanítványok is kételkednek. Az igaziak is félnek, nem akarnak hinni a szemüknek. Majd mikor Jézus felvitetett a mennybe, "leborulva imádták őt".