„És a füzet a kezében, a régi füzet… amit a szekrényem fenekén rejtettem és elfelejtettem…”
"Az író olyan művész, aki saját életének anyagából dolgozik." Babitsnak ez a megjegyzése Karinthyra is igaz, aki ebben a novellájában megalakotja a novellabeli írót, annak kamasz hasonmását. Találkozásuk azt a fiatal írót leplezi le, aki már elfelejtette álmait, s sértetten nekitámad egykori önmagának. Fiatalkori
énje kéri tőle számon a meg nem valósult álmokat, a vádlottak padjára ültetve a
befutott írót.
A novella Karinthy viszonylag korai alkotói korszakában született meg, hisz a
„felnőtt”, sikeres író 26 évesnek mondja magát. Karinthy a Nyugat első
nemzedékének tagja. Legtöbbször elfelejtik a nevét említeni Ady, Babits, Kosztolányi mellett, pedig
éppoly sokoldalú, mint ők. Számtalan remekmű szerzője, pl. az Így írtok ti szerepel is a novellában,
később pedig a Tanár úr kérem-ben,
folytatva a kamasz-témát, mutatja be az akkori diákélet jellemző típusait.
Regényíróként, s nem utolsósorban költőként is jelentős.
A novella valójában egy belső vita,
rejtett nyugtalanság, lelkiismeret-furdalás kivetítése. A novella hatásának
titka a váratlan látomás, melyre nem lehet felkészülni, mert ellentmond minden
tapasztalatnak. (Gondoljuk csak meg,
milyen hatással van Hamletre apja
szellemének megjelenése…) A kettéhasadt
lélek ábrázolása, a Karinthy-féle
fantasztikum sajátossága, hogy úgy jeleníti meg a már nem létező kamaszt, ahogy
az valóságosan létezett. Önarckép – múlt időben.
A Találkozás
c. novella színhelye a Duna-part,
mely mintha az idő múlására, a változásra utalna. Az időpont: az alkonyat,
amikor kissé elmosódnak a körvonalak, a szürke láthatáron a nap vörös sugarai
még egyszer felizzanak. Az elbeszélő maga az író. Egyes szám első személyben
idézi fel a történteket, érzékeltetve mindkét szereplő lelkiállapotát,
értékrendjét. Az író-elbeszélő sétálni indul fiatal, szép feleségével, amikor
különös élményben lesz része: találkozik fiatalkori önmagával. A feleség
értetlenül szemléli a történteket: a fiatalember rossz benyomást tesz rá, a
modorát kifogásolja.
Tehát jó, szinte idilli hangulattal
kezdődik a novella. Majd hamarosan érlelődik a fordulat, mely kibillenti a főhőst
önelégültségéből, megjelenik a múltból a számonkérő-vádló kísértet, egykori
önmaga, aki szemére hányja, mit nem valósított meg álmaiból. A felnőtt a kopott
ruhákat veszi észre először. Később a dialógusban még egyszer visszatér erre: „A ruhád nagyon szánalmas (…) És sovány vagy
(…) nem tudnék ilyen ruhát fölvenni…”
A fiú viselkedésében vád van. A felnőtt magyarázkodni kezd. Írói sikereivel
hozakodik elő, s szép feleségével. A fiú ekkor gúnnyal válaszol: „A várkastély leszállt a hegyről és ostrommal
bevette a völgyet?” Ez elevenbe vág. A felnőtt kikel magából: „te szegény … te kicsi … te senki”. A
fiú visszavonul, eltűnik, még egyszer felidézve az álmokat. Persze „könnyű” a
fiúnak ítélkezni: még nem tudja, hogy a felnőttnek milyen akadályokat kell
leküzdeni, hogy valamennyire érvényesüljön. Ilyen szempontból a felnőttnek van
igaza. Ami szemére vethető, az az önelégültsége. Mind a két félnek igaza lenne?
A befejezés ironikus. Az derül ki belőle,
hogy valóban a fiatalembernek volt igaza: a felnőtt leszámolt már az álmokkal.
Tehetségét aprópénzre váltja. Mintha ilyenformán távolítaná el magától a
felzaklató élményt.
Valójában Karinthy sosem szabadult meg a gyerekkori énjétől (mint senki sem). Erre bizonyíték a Tanár úr kérem vagy a Cirkusz c. novellája. De nem csak ő. Kosztolányi a Szegény kisgyerek panaszaival szerzett hírnevet. A gyermeki nézőpont (toposz) nagyon fontos. A gyermek másként, tisztán, őszintén látja a világot. Lelkesen nagy terveket sző, és szigorú a felnőttekkel szemben, később csalódik.
Valójában Karinthy sosem szabadult meg a gyerekkori énjétől (mint senki sem). Erre bizonyíték a Tanár úr kérem vagy a Cirkusz c. novellája. De nem csak ő. Kosztolányi a Szegény kisgyerek panaszaival szerzett hírnevet. A gyermeki nézőpont (toposz) nagyon fontos. A gyermek másként, tisztán, őszintén látja a világot. Lelkesen nagy terveket sző, és szigorú a felnőttekkel szemben, később csalódik.