A játszótársam, mondd
akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig
játszani….
Kosztolányi
A Caesar és Abu Kair c. kettős novella egy-egy anekdotára épül. Az anekdota olyan rövid, általában humoros, csattanóval végződő műfaj, melynek főhőse ismert történelmi személyiség. A két történet kevésbé humoros, viszont roppant izgalmas. S a csattanó a halál. Ugyanakkor a példázat jegyeit is felfedezhetjük bennük: Karinthy novelláiban legtöbbször a gondolat kap fő hangsúlyt. Tanulságai ma is érvényesek.
Összeköti a két történetet maga az Indiából származó sakkjáték, mely „csodálatos mesterség”, s melyről
Ben Juszuf is „elragadtatással” beszél. Azt is fejtegeti, hogy a játék
felfedezésében milyen nagy érdemei vannak Indiának. A fő motívum az a
szenvedély, mely a titokzatos Abu Kairt
és a Caesart foglyul ejtő kalózt, Ben Juszufot is rabul ejtette.
A mindentudó író-elbeszélő mindkét esetben objektív
hangnemben kezdi elmesélni a történetet, majd a szituáció felvázolása után
zaklatott monológ, párbeszéd jelzi, hogy drámaivá válik a szereplők viszonya. Ugyanakkor
különlegessé teszik a novella hangulatát Az
ezeregy éjszaka meséiből ismerős motívumok: Bagdad, a tigris, a hajózás, a kalózok, a párbaj: életre-halálra.
Karinthy az
első novellában céltudatosan, lépésről lépésre vezeti olvasóját a tragédiához
vezető úton. Kezdi a sakkjáték történetével, majd bemutatja Abu Kairt, aki a sakk megszállottja. Olyannyira, hogy a külvilág nem is
létezik számára. Majd az első három bekezdés után váratlan haláláról számol be.
Míg Abu szimplán
megőrült, s a tigrist lónak nézi, Ben
Juszuf valóságos ellenféllel játszik: Caesarral,
aki fölényesen, megvetően szól a sakkról. Juszuf
nem tudja, kivel áll szemben. Mi sejtjük, hisz a második rész elején
megismerkedünk vele. Caesar nem
könnyű ellenfél. A címben sem véletlenül áll az első helyen.
Az ifjú Caesar
arról volt nevezetes, hogy a fórumon nem „tisztességes” eszközöket vetett be.
Nem tanulmányozta a szónoklat művészetét, melyben a meggyőzés, az érvek fontos
szerepet játszanak. Inkább az ellenfél magánéletéről szerzett be információkat,
melyek már akkor is félelmetes fegyvernek bizonyultak.
Itt persze az
életéről volt szó, s váratlan húzásával megmentette magát. Ben Juszufot az elvakult szenvedély vezérli. El se tudja képzelni,
mire készül Caesar, aki teljes
sikert arat, a legénység is behódol neki, s a hajórakományát eladva, anyagilag
is jól jár.
Azért ne gondoljuk, hogy a szabály megszegése minden esetben jó. A novella Caesarjának előéletét ismerve, erre nincs garancia.