Összefüggések

 2016.09. 20.

     Mi, magyarok szeretjük magunkat szépnek látni. De mit gondolhatnak rólunk mások? Egy tudományos konferencián -  Alpbach újra! - elhangzottakból idézek:

     „A férfi feleségével és kisgyerekével vonattal utazott át Magyarországon. A fiúcska szomjas volt, és üvöltött (2015 nyara volt), de üres volt a kis üvege, s ezért amikor a vonat egy állomáson megállt, az apa leugrott, s a legközelebbi csaphoz rohant. Alig telt meg az üveg, a vonat újra elindult, benne az anyával és karján a kisgyerekkel. Náluk volt az összes dokumentum az útlevelekkel együtt. De se angolul, se németül nem tudván, magyarul pláne nem, arabul hívta az anya a férjét, aki utánuk szaladt, ő is hiába kiáltott segítségért: a menekült - eddig családfő – papír nélkül, kezében egy vízzel teli műanyag palackkal eltűnt a senkiföldjén.”
                                      (die presse.com, 2016. 09.02.)

     Szeretem a régi regényeket is. Mindig van bennük felfedezni való!                                       

      „Csókássy nagyon jól tudja, hogy az emberek nagy része elvben vagy mondjuk elméletben vagy – javítsuk kívánsággá, netán indulattá – de az emberek nagy része tolvaj. Csak nem mer lopni. Gyilkos, csak nem mer ölni. Merénylő, csak nem mer bombát dobni. S ahogyan gonosztevők szaladgálnak itt körbe-körbe, csak nem mernek gonoszat tenni, úgy szaladgálnak itt nagyon jó emberek is, csak nem mernek jót tenni. Elvben jók, mondhatni kívánságban, indulatban jók. S éppúgy félnek a következményektől, a dolgok vállalásától, a felelősségtől, mint amazok. Tudniillik jónak lenni, valóban jót tenni, - nem tévesztendő össze a jótékonysággal – „a jó” értelmében élni, társadalmi berendelkezésünknek mai állapotában ehhez óriási morális bátorság kell, s kell hozzá olyan vakmerőség, olyan gátlástalanság, mint a gonosztevéshez.”

 
                                       (Török Sándor: Tolvajok, regény, 1939, 1957)

Megerőltető napokra

 2016. 05. 28.

- Énnekem most kenyérre sincs elég pénzem, mondja a babakocsit toló kismama. Akkor vegyen kalácsot, tanácsolná Marie-Antoinette.

                                                      *

     Ha valaki egyszer elfogad egy elméletet, elkeseredett hosszú harcot fog vívni a tények ellen. (Jean-Paul Sartre)

                                                      *

     Régóta mormolok egy Petri-idézetet a Sár c. kötetből (1993):

                            „Mondd Szoki, öreg szaki,
                             nem maradt egy korty
                             véletlenül a bürökpohár alján?

                             Elszopogatnám.”

                                    (Egy törvényre)
                                                          (Szoki = Szókratész)

                                                      *

Megerőltető napok

     Régi gimnáziumi évkönyvünket lapozgatom (1963-64), I. osztályosok voltunk akkor. Csupa ismeretlen arc, még magamat sem ismerem föl. Hova tűntem? É. segít: egy másik fényképen, az igazin, ott állok én is öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben a többiek között.

     Rilke szövegében volt egy francia mondat, melynek nem volt ott a magyar megfelelője. Merész ötlet: majd én lefordítom magyarra. Szerencsétlenségemre az angol-magyar szótárt vettem le a polcról, s döbbenten tapasztaltam, hogy a francia szavak mennyire eltorzultak, sőt kivesztek a nyelvből. De aztán helyre állt a rend, és betűről betűre minden stimmelt.
                                                       (2012)

                                                      *

     Szánj rá minden nap néhány percet, hogy kikapcsolódj! A munkahelyi stressz, az idegeskedés a főnök vagy a kollégák miatt egészségkárosodáshoz vezethet. A pszichikai nyomásra a szervezet az izmok megfeszülésével válaszol, pl. az állkapocsban és a halántékban.

     Ülj egy székre, csukd be a szemed, a fejedet engedd hátra a tarkódra. Ha fájdalmat érzel az állkapcsodban, fogadat 30 másodpercre szorítsd össze, majd lazítsd el az állkapocs izmait. Háromszor ismételd meg ezt a gyakorlatod. Ha a halánték izmainak feszülését akarod enyhíteni, hajtsd a fejed lazán, csukott szemmel előre, majd lassan emeld hátra a tarkóra!

www.entrepreneur.com

Tavasz van...

 2016. 04. 15.

Nyelvtehetség

     Permetezés közben anyósom kalapját viselem. Ő már fönt van az égben. Ha tudná, megölne.

     Kértem a feleségemet, hogy legközelebb olyan italt vegyen, amelyre legalább az van írva, hogy tej.

     Híres emberekkel való fényképészkedés (szelfi) semmi más, mint a butaság világítótornyának messzire vetülő fénye. (twitteren érkezett)

     Gombfelvarrás – egyedül
     Könnyebb befűznöd a cérnát a tűbe, ha a végét annak a tevének a farkára kötöd, amely éppen átmegy a tű fokán.

      Áramütés fehér köpenyben

     A Milgram-féle pszichológiai kísérlet kimutatta, hogy a résztvevők majd ⅔-a végrehajtja azt az utasítást, mellyel fájdalmat okozhat a társának (beépített ember, színész!). Már kevésbé engedelmeskedik, ha leveszi a fehér köpenyt (egyenruha!), s személyesen kell a székbe ültetni az ”áldozatot”.

    Olvasmányokból

     Mi van belül?

     „Addig sosem fogsz igazán megérteni egy embert, míg a dolgokat nem az ő szemszögéből nézed, míg nem bújsz be a koponyájába, és nem nézel szét, mi van ott belül.”
                              (Harper Lee)

     Az öregség

     „Zöllner úr, ez mind régi, lezárt história! Valójában mi már nem is létezünk. Az öregség valami abszurd dolog. Az ember még itt van, de már nincs itt, akár egy szellem.”

                                (Kehlmann)

     Napirendem

     „Reggel csupán sorba állítom, s felkészítem hadoszlopaimat, de délután élükre állok, s merészen megrohamozom az ellenséget – hát így!”

                                   (Melville)

Kis séta

Saul fia

   2016. 04. 01.

     A filmekkel csak egy bajom van: zavarnak az olvasásban. (Bon mot!)

     A Saul fia viszont kétségtelenül remekmű, amit többször meg kellene nézni - ha nem lenne olyan szívszorító. Mindenekelőtt tökéletesen rekonstruálja azt az alvilágot, a poklot, mely a történet színhelye.

     Kertész Sorstalanságában szerepel egy újságíró, aki megkérdezi a főhőstől: „Nem pokolnak kell-e … elképzelni a koncentrációs tábort?” A válasz elutasító: „… az én részemről azonban mindenesetre csak a koncentrációs tábort tudom elképzelni, mivel ezt valamennyire ismerem, a pokolt viszont nem.” (316)

    A film közelebb vitt minket az ember által létrehozott, működtetett pokolhoz. A pokol munkásai között is van szervezkedés - az ember társas lény -, ellenszegülés, üzletelés, emlékek, csalás, rokonszenv, monománia. Az Antigonéra emlékeztet a tisztességes temetéshez való ragaszkodás. Rényi András szerint a Sorstalanságnak az a tanulsága, hogy bármit meg lehet szokni, ezzel szemben a Saul fia - éppen ellenkezőleg - ellentmond a "beletörődésnek".

     Még Szabó István mondta, hogy a filmben a legfontosabb az emberi arc. Röhrig Géza személyesíti meg Sault. Rá koncentrál a kamera, az ő mozgását követi. Szinte megváltásként hat, amikor a vég előtt megjelenik egy fiúcska, s Saul elmosolyogja magát.

     Röhrig Géza költőként is berobbant a köztudatba. Most jelent meg nyolcadik (!) verseskötete: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit. (Az előzőt Honvágy címmel adta ki 2010-ben.)

     Versei is megdöbbentőek, miként élete és a Saul fia.

     Írásom Röhrig Géza egyik verséről!