2015. 07. 22.
 |
| Fejjel a falnak |
1. nap
Érdekes, hogy a Karlsplatz
aluljárójában - az üveg mögött – felbukkant egy ember, aki át akart menni a
falon. Később kiderítettem, alkotója Paul Wimmer, címe Fejjel
a falnak. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy magyar felmenői vannak. A Grabenen,
ha jól sejtem, az I. világháborút idézi fel a kompozíció: ló és lovas
szétesett.
 |
| Szétesőben |
2. nap
Régen voltunk a Karlskirchében:
Fischer von Erlach és Rottmayer közös
alkotása. Most lifttel fölröppentünk az ovális kupolába. Este megszánt egy rendező
fiú, s diákjeggyel beengedett Mozart
Requiemjére.
 |
| A Karlskirche |
3. nap
Ebéd egy padon a
schönbrunni parkban. Majd indulás a Himmelpfortgasséba, Savoyai
Jenő városi palotájába. Itt most néhány drezdai kép látható.
Elgondolkodtató Rembrandt Ganümédész elrablása c.
festménye. Ez a Ganümédész nem gyönyörű ifjú, hanem egy
kisfiú, aki bepisil félelmében.
 |
| Rembrandt: Ganümédesz elrablása |
Az Unteres Belvederében meglepetés volt Makart képe Karoline Gomperz-Bettelheimről, aki Goldmark tanítványa volt.
 |
| Makart: Karoline |
4. nap
Utolsó séta:
felkeresni még egyszer az ismert helyeket. Jó tudni, hogy minden a helyén van.
A békák hada továbbra is igyekszik fel a szószékre a Stefanskirchében.
Külön búslakodik Ferenc József a Burggartenben – egy
birodalmat veszített el -, külön ragyog Sisi szépsége a Volksgartenben.
 |
| A békák hada |
 |
| Ferenc József |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése