2017. december 20., szerda

Karácsony idején


2012

Jékely Zoltán, nyugat.oszk.hu
    
     December 1-jén Bécsben voltunk. Kissé elfáradtam. De lelkesen készülök 8-ára is. A buszon felolvastam egy szép részletet Jékely Zoltán verséből:

Karácsonyfa-díszítés:

(részlet)

A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szíve;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.


S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat,
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.



*

         Forralt bort ittunk a Leiner előtt a Mariahilfer Straßén. Mellettünk egy osztrák család. A gyermek csodálkozva mondja szüleinek: Waas?! Irigylem tökéletes kiejtését. Kis füzetembe jegyzem szavait. A fiúcska lassan felém fordul: gyanús lettem.

*
2017

A Városháza előtt

     Minden nyelv másként szép. Épp most olvasom Daniel Kehlman Tyll c. regényében, hogy milyennek tűnt a német beszéd Elisabeth Stuart számára:
     "...nyögés és éles röfögés keveréke, úgy hangzott, mintha valaki a fojtogatás ellen  küzdene,  vagy mintha az orrából visszafolyna a sör."(230)
     Elisabeth Stuart, I. Jakab lánya, a harmincéves háború "téli királyának" felesége volt. Látta magát Shakespeare-t a színpadon, Chaucer és John Donne költeményein nőtt fel.
        

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én mindig imádtam a német nyelvet.