2012. 03. 03
 |
| Az Ómegyeháza |
Egy
zalaegerszegi
séta emlékét őrzi a fenti kép. Tetszett a régi Megyeháza épülete.
Találtam hozzá két idézetet. Az egyik Keresztury Dezsőnek,
a város szülöttének a verséből való, a másik Deák Ferenc
beszédéből, mely 1833. júl. 13-án hangzott el. A vers megörökíti Deák
nemes
gondolkodását, ugyanakkor Keresztury személyes emlékeit is közvetíti. A
beszéd rideg jóslat:
1.
„A megyei
Könyvtármellett áll az Ómegyeház, amelyben visszavetette
követi megbízását, mivel ólmosbottal, itallal
szerezte meg azt neki pártja; előtte magaslik
közhely-bölcs államférfiú-mozdulattal szobra,
mely alatt platánok árnyékéban ott golyóztunk,
fogócskáztunk szilaj gyerekekként, s melyet
- tisztelet érte a szülőföldnek! – le nem dönthettek
a képrombolók. A hőskorszakban ide gyűltek
egykor a kuruc vármegye kis-urai.”
(A józanság lángelméi, Deák Ferenc emlékének)
2.
„Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy
sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és egyetértést, talán
azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán
szabad és független ne lehessen. Nem is a külső erőszak fog egykor minket
elnyomni, hanem belső egyenetlenség, mely a közerőt és közlelkesedést kifejleni
nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva dúlja fel nemzeti
létünket…”
 |
| Deák Ferenc, sojtor.eu |
