Térey János (1970-2019) két verse

                              
                                       "Eltört egy ütem, kihagyott a kalapács."     

     Az alábbi két vers Térey Moll c. (2013) kötetéből való. Azóta új verseket csak az Őszi hadjárat c. (2016) gyűjteményes kötete tartalmaz.

     Úgy tűnik, ebben az évtizedben kevesebb verse született. Nem is kell sok, csak olyan, amire felfigyel az ember:

Magyar közöny

 Kemény István Búcsúlevelére

Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,

Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.

Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!...
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.

Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.

Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.

Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján...
Pirul a boldogságos tartomány

Az alázúduló vörösiszapban.

                                2011

Tisztelt Hatalom!

1. Fölvilágosítani a várost
       Elegendő szóbeli vérengzéssel.
2. Öltöztetni a határt poroszos
       Tájművészettel jó.
3. Figyelni az ifjúságra úgy érdemes,
       Mint Betlehemre Heródes király.
                                  2012

A Magyar közönyről     -   A Búcsúlevélről

Térey Magyar közönyéről

2012. 02. 09.

      Valamikor minden versnek, akárki írta, az ütőerére tettem az ujjamat, s az élet jeleit – a ritmust! – próbáltam felfedezni. Így került kezembe Térey Jánosnak A gyermek című verse, melynek alkaioszi strófái rokonszenvessé tették a szerzőt:

Magad felé is hajlik a kéz, amit  
Kinyújtasz alvó gyermekedért: legyen
Szebbik szerencséd mása? Nyisson
Tiszta lapot teutánad! Ő ír 

Neved fölé a könyvbe saját nevet. –
             (Holmi, 2003/8, kötetben: Ultra, Magvető, 2006)

     A benne dúló közlési hajlam utóbb sok vaskos kötetet eredményezett. Még nem sikerült minddel megbirkóznom. (Most a Teremtés vagy sem c. kötet esszéit olvasgatom.)

     Feltűnést keltett tavaly, hogy Térey az ÉS hasábjain verssel reagált Kemény István Búcsúlevelére. Költeményének címe Magyar közöny. (ÉS, 2011/22)

     A két vers között az a különbség, hogy míg Kemény versének hőse elszenvedi a jelen állapotokat, addig Térey adys haraggal ostorozza népét: 

Legyintve szerteszét és számolatlan,

  Él a kedély. Lakájkultúra tombol,

  Kilincselők a nábob ajtaján…

  Pirul a boldogságos tartomány

  Az alázúduló vörösiszapban.

     Később úgy látta jónak, hogy prózában is meg kell magyaráznia a Búcsúlevélhez való viszonyát: „… első olvasáskor cserbenhagyó üzenetnek tűnt, amelyik a valódi bajok felgöngyölítése helyett megkerüli azokat.”

     Nemrég este 10 óra körül Bécsből érkeztünk haza, s a Gellért-hegy mellől megpillantottuk a várost. Elbűvölve a látványtól, újra mikrofont ragadtam, és azt mondtam utasaimnak, hogy legyenek büszkék városunkra. Térey ezt így fejezte ki: „Szerelem közeli érzés lep meg ennek az országnak a tájain; és a legteljesebb undor bizonyos fórumain.”