„A kisváros széles,
falusias utcája beledermedt a korai kánikulába. Semmi nem mozdult, csak a
levegő rezgett, mint vékony olajréteg, mindig szemmagasságban.”
Jellemző ez az idézet a mű egészére. Mintha nem történt volna semmi, minden mozdulatlan. Csupán egy pici remegés sejteti a mélyben lejátszódó drámát. Ottlik novellájában a cselekvés, a tett is fontos, de még inkább a lélektan, a két kamasz jellemzése, megformálása, akik szinte beleolvadnak a többiek villanásszerű portréjába, s szinte együtt lélegeznek velük.
A novella először az Új Idők c. konzervatív hetilapban jelent meg 1946-ban, majd a Minden megvan c. novelláskötetben (1969, 1991). Bár Ottlik legfontosabb műve az Iskola a határon c. regény (1959), novellái is jelentősek. Ottlikot a Nyugat harmadik nemzedékének tagjaként tartjuk számon, novelláiban Kosztolányi követője. Számára is elsősorban a jellemábrázolás, a belső történés a fontos. A módszerről egy másik író kapcsán így ír: „a ’belső jellemzés’-sel, a személytelen realizmussal, a cselekmény közbeszólás nélküli ábrázolásával”, szűkszavúsággal megfoghatatlanul többet mond mindannál, amit az író valaha is el tudna mondani. (Próza, Magvető, 1980, 152)
A fentiek rá nem teljes mértékben igazak, hiszen az elbeszélő a két főszereplő jellemzésével kezdi a történetet. A 17 éves fiúk, Cholnoky Gábor és Szomor Péter, sokban hasonlítanak egymásra: egy osztályba járnak, mindketten jó matematikusok. De ”mint fán nem nő egyforma-két levél”, különböznek is: Cholnoky nagydarab, lomha mozgású és gondolkodású fiú. Unalmasnak, szürkének látszik. Öltözködése is az akkori szokásnak megfelelően merev: nyakkendőt, kalapot visel a kánikulában is. Igaz, szegény fiú, félárva, csak egy ruhája van. Most kapta meg kéthavi keresményét. Szomor ellenben csinos fiú. Úszóbajnok. Esze alkalmi szeszélynek, csillogásnak tűnik. Családja gazdag, „kastélyban” laknak. Mindenben sikeres, a társaság kedvence. Öltözéke sportos, szándékosan hanyag, nem törődik vele, hogy nadrágja olajfoltos.
Ilinek, Szomor egy évvel idősebb nőérének a jelenléte is fontos. A jegyvásárlásnál jótékonykodik, bár lehet, hogy ez nem kellett volna, hisz Cholnokynak volt pénze. Ili divatos frizurát visel, modora kissé pökhendi. Le is torkolja Cholnokyt, akinek egy könyvről megvan a saját véleménye.
Innentől kezdve az uszodai élet leírása következik. Kis jelenetek mozaikszerűen következnek egymás után. Az író kamerája mindenekelőtt Szomort követi, aki Gizit tanítja úszni. A fiúk őt ajánlották oktatónak mint legjobb úszót, szinte felkínálva neki a lányt. Majd odamegy a napozó Cholnokyhoz és Ilihez. S itt egy nagyon fontos dolog történik. Szomor megérzi, hogy „kettejük közül Cholnoky a rokonszenvesebbik.” Váratlanul Gizi is faképnél hagyta. Újra tennie kell valamit. Odaint egy fiút („nagyfülűt”), aki mérni fogja az edzéseredményt. Végre ő a főnök.
A következő mozaik újra Cholnoky és Ili párosa: Cholnoky részéről kisebbrendűségi érzés, Ili részéről elégedetlenség. Nem Cholnokyval, hanem az egész helyzettel: egy poros kisváros uszodájában lenni egy gimnazista társaságában, nem valami felemelő érzés.
Szomor újra a fiútársaság középpontjában. Kitűnő időt úszott, egy "kölyök lány" szerelemmel nézi, akit észre sem vesz. De Gizibe beleszúr, majd nem akarja elengedni, találkozót beszél meg vele. Közben gondolatban készül a tettre, amellyel felülkerekedhet Cholnokyn is. Nagy nyugalmat parancsol magára, amikor végrehajtja a lopást. A finom lélekábrázolás itt is felfedezhető. Viszont a tett elítélésében Ottlik nem finomkodik: szörnyű veszteség, iszonyúan durva, mocskos cselekedet. Hogy ellopták a pénzét, Cholnoky számára akkor derül ki, amikor ki akarja fizetni Ili sörét! Feloldozás nincs. Szomor Cholnoky legérzékenyebb pontját találta el. A másodszor is megalázott fiú – az első a pénztárnál volt – szégyelli magát. Szomor az erősebb. Az utolsó mondatnak ez az értelme: „Megyek – morogja a fiú (Szomor) unottan, aztán nagyot ásít, hogy kivillannak egészséges, fiatal fogai.” Mintha egy ragadozó vadállat villantaná ki fogait.
A Virrasztók c. hosszabb elbeszélésben (1946) folytatódik kettejük "párharca". A 2. világháború utolsó évében játszódik a történet. Ekkor már mindketten felnőttek, és súlyos döntések előtt állnak. S noha Cholnoky, a csillagász, visszahúzódó alkat, mégis ő a rokonszenvesebb. Ám Szomor viselkedése sem kifogásolható most erkölcsi értelemben, hiszen cselekvésre szánja el magát a város rettenetes kiszolgáltatottságában.
