2016. 11. 30.
 |
| A könyv, Libby Mcguire, Guardian |
Már hónapok
óta olvasom Murakami 1Q84 c. regényét. Csak az a baj, hogy egy
véletlen folytán angolul kaptam meg, s ez lelassítja az olvasást. Mindenesetre
bízok abban, hogy mire a végére érek, már fogok tudni angolul. (925 old.)
Ez az első találkozásom a
japán szerzővel, akit a Nobel-díj várományosai között is említettek.
Kétségtelenül nagy műveltségű íróról van szó, aki szereti meghökkenteni
olvasóit tájékozottságával. Mindjárt az első fejezetben egy tokiói
taxiban felhangzik Janáćek Sinfonietta c. műve, mely különös
hatást tesz az egyik női főszereplőre, Aomaméra. Szóba jönnek még a cseh
mezők is. S ez korántsem csak a képzelet játéka: Murakami valóban járt Csehországban.
Bécsben bérelt autót, s beutazta az egykori morva területet, Mahler
és Freud szülőhazáját.
Nemcsak az emberek
vándorolnak, hanem a mondatok, a gondolatok is. Ne gondoljuk, hogy ami külföld,
az valami más világ. Amikor Murakami Amerikában élt, jó barátság
szövődött közte és Seiji Ozawa között, aki sok európai és
amerikai város után Bécsben kötött ki.
Érdemes lesz elolvasni
kettejük Absolutely on Music c. most megjelent könyvét, mely hat
hosszabb beszélgetést tartalmaz. A beszélgetésekről felvétel készült, melyet
később Murakami jegyzett le. Korábban Ozawát annyira lekötötte a
munkája, hogy nemigen beszélt a zenéről. A nagy operáció után azonban Murakami
úgy tapasztalta, hogy a mestert felvillanyozza a zenei téma, s így könnyű volt
rávenni a hosszabb interjúkra.
A nagy zenerajongó Murakami
ráébredt arra, hogy milyen sok közös vonásuk van Ozawával.
Az első, hogy mindketten
örömet találnak munkájukban, mely abszolút koncentrációt kíván.
A második, hogy mindkettőben
megvan az az érzés, nem múlóan, hogy „még nem elég jó”. Mélyebbre kell
ásni, tovább kell jutni. Látta Ozawát munka közben, érezte a „mélységet
és az intenzitást”. Látta, hogy küzd az idő és a fizikai teljesítőképesség
határaival.
A harmadik a
makacsság. Ha Ozawa elhatároz valamit, végigjárja az utat a
megvalósításig. Nem számít, mások mit mondanak. De felelősséget vállal
döntéseiért, anélkül hogy kifogásokat keresne.
Már csak röviden: az
alkotóművészek általában egoisták. De Murakaminak az a tapasztalata,
hogy meg lehet találni a környezettel való kompromisszum lehetőségét.
Forrás: Guardian
