Szegénynek lenni

 2014. 08. 19.

     „Olyasmiről előszeretettel beszélek, amihez nem értek (zene, orvostan, stb).
                                  (Füst Milán Naplójából)

                                                                   *

A szülőház

 

     "Amikor nyáron Erdélyben jártam, Tamási Áron azzal tisztelt meg, hogy lekísért a szülőfalujába. Sosem láttam szegényebb falut. A sárral bevert házacskák sarkán keresztbe illesztett gerendák ugrottak ki, arról tudta meg az ember, hogy fából vannak. Maguk a lakosok is szűkölködők, egyszerűek, ki a sovány föld segítségével gyűrte az adót, ki a hegyekre járt föl szénégetőnek, a városokba napszámosnak. De amilyen szegény volt a falu, olyan tündéri." (Németh László, 1935)

                                                                 *

 

Salamon Ernő

     A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő költeményeit olvasgatom. Szülővárosának gimnáziumát (alma materét) róla nevezték el. Legsikerültebb sorai József Attila egy bizonyos korszakát idézi fel:

       „Az ember, ha szegény,
        száz sántánál is bénább,
        az ember, ha szegény,
        a némánál is némább”
             (Az ember, ha szegény)

     Visszatért hazája üldözte: 42-től munkaszolgálatra kényszerítette. 1943-ban halt meg, tífusztól gyötörve.
     Egyébiránt korábban sokszor elhangzott, hogy a 2. világháború „részvevői”, elkövetők és áldozatok, nem mertek beszélni arról, hogy min mentek keresztül. Most, Závada Pál Természetes fény c. regényét olvasva, nem csodálkozom. Hallgatniuk kellett, - nemcsak politikai okból -, mert gyötrelmes lett volna szembenézni a valósággal…

Závada Pál, fn.hir24

 

                                                               *   

     „… nyugtalan vagyok, amiért meglepően nyugodt vagyok, amikor nyugtalannak kellene lennem”
                          (Deák Tamás: Egy agglegény emlékezései, 23)

                                                               *

 

Morgan Freemann, visualize.us

      A remény rabjai c. film egy amerikai börtönben játszódik. Rábeszélésre megnéztem. Tanulságok: jó, ha értesz valamihez, azaz pótolhatatlan vagy. Legyen egy pártfogód, aki persze később rabszolgatartóddá válik.
     A mese arról szól, hogy a legkegyetlenebb helyről is ki lehet szabadulni (Monte Cristo grófja). (Vágyódsz egy olyan helyre, ahol nem kell félned. Ezt a vezérfonalat követjük egész életünkben.)

                                                              *    

                                                       

     Vajon hol olvastam: ami két mondatnál hosszabb, az hazugság?

Sweet mambo

 2011. 11. 17.

Pina Bausch 

      Wim Wenders filmjét háromszor vetítették a Corvin moziban. Az utolsó előadás előtt nekem is sikerült elcsípni egy helyet. Wim Wenders és P. Bausch együtt szerencsés konstelláció. Igaz, a művésznő alig volt jelen a filmben: történt, hogy 2009-ben meghalt. De vallanak róla táncosai, mindenki a maga nyelvén, német szót lehetett a legkevesebbszer hallani.

     A 3D-s filmben hihetetlen plasztikussá válik minden: a színpad, a táncosok teste, a város, a függővasút, a kis liget, a kőfejtő. A színpadot olykor elönti a víz, zuhog az eső, a csillogó szikla körül vergődnek az emberek. Mintha minden az emberi lélek része lenne, nem háttér. Amikor az őszi lombot a kamera felé fújják a lombszívóval, mintha orromba szállt volna a por, tüsszenteni kezdtem.     

     Vajon mi a tánc? Megmutatni az az ember érzelmi lényegét, nem illusztráció a zenéhez. Kifejezni a Sehn-suchtot, a vágyat, mondta az egyik táncosnő. Különválasztotta a szót, s az utóbbi mindig valami szenvedélyt foglal magába. Nem a zene a fontos, hanem a mozgás. 

            Ide másolom nyári élményemet:

 „ Tegnap este a Nemzetiben végre láthattam a Wuppertali Táncszínház előadását: a Sweet mambot. Valami szenzációsat vártam, de csupán emberit kaptam - tökéletes megformálásban.

     A tánc a zene ritmusára készült, egy vagy több ember sorsát, jellemét mutatja be. Nemcsak a testtartás, a mozgás, a kézmozdulatok kifejezőek, hanem az egymáshoz való viszony, az együtt szárnyalás, együtt gyötrődés, az együttlétből, szerelemből fakadó öröm, gyerekes magamutogatás, játék sugárzik ellenállhatatlanul.

     Az előadás két része szervesen kiegészítette egymást. Minden ismétlődik – mint a zenében -, csupán a hangsúly erősebb, drámaibb. Érdekes az a jelenet, amikor Júliát százszor is szólítják, s a nő százszor elindul a hang irányába, s erős férfiak századszor is elkapják, s visszaviszik ugyanoda. Félelmetes az az asztal, amelyet körbehurcolnak a színpadon, letarolva mindenkit. Majd felkelnek a földről a letaszítottak, de jön az asztal, s ők újra négykézláb próbálják túlélni a földre esést, s újra igyekeznek talpra állni.”

     
     Csak filmen lehet megcsinálni a következő jelenetet: felsorakoznak fiatal férfiak, és a következő kockán már öregek sora mozdul ugyanarra a zenére. Az átváltozás tökéletes. Az öregek helyére újra fiatalok lépnek, majd „hirtelen” újra megöregednek.

Sír a kutyám

 2012. 03. 07.

     Szerda délelőtt főpróba a Pesti Színházban. Molnár Ferenc Monoklija. Aktuális darab. Elég sok ismerősöm járkál az utcán jókora monoklival.

                                                 *

„Sír a kutyám, nagyon éhes: tépni szeretne, harapni.
Sír a kutyám, nagyon éhes: nem tudok neki ennie adni”

             (Dsida Jenő: Éhes a kutyám)

                                                *

     Szabó Magda Az ajtó c. regényéből: Emerenc tréfája: „… azt a képtelenséget jegyezte be magáról, hogy Segesváron március 15-én született.”
     Viola megtalálása. „Karácsony napja volt, az ügyeletről ballagtunk haza ketten, gyógyszert írattunk fel a szitáló alkonyatban, a fasor havába nyakáig beásva leltünk rá a kölyökkutyára.”

                                               *

     Tandori egzisztencializmusa: „…szívesebben megvagyok a magam ős-egzisztencializmusánál, mely nem a sartre-i társadalmias, hanem az enyém: minden megélt nap csőd, mert a bukáshoz, a halálhoz vezet, és ahány épséges 24 óránk volt, annyival kevesebb lesz.” (Könyvhét, 2011. dec.)

Satnya

 2013. 06. 23.

     Tegnap eü. előadáson. Mely élelmiszereket fontos enni? Dió, paradicsom (magyar és napon érett legyen!), bab, gyömbér (!), sárgarépa, krumpli (a héjában van a vitamin, párolva kell főzni!).

     Szakirodalom: 100 természetes immunerősítő c. könyv

                                                                    *

     R. Tamás és leendő neje ma kapja meg diplomáját. Tamás konferenciákon vett részt, sok szívműtéten asszisztált. A feleség is orvos lesz, szeptembertől Stuttgartban fognak dolgozni. Ilyen gazdagok vagyunk?

                                                                    *

     Blacky a teraszon fekszik egész nap. Sértődött pillantást vet a jövevényre, ha az nem visel fekete bundát.

                                                                    *

     Horváth János a kiváló, ám konzervatív gondolkodású irodalomtörténész így jellemezte Ady költészetét: „… gőgös nemzetköziséggel, satnya érzékiséggel és nagyképű homállyal lep meg. (…) Satnya érzékiség rí minden sorukból [a modern költők soraiból, LP), s ez a második foltja költészetüknek, min minden ép férfilélek megütközött. A vérszívó csók, a halálos ölelés, ha annyiszor emlegettetik: kórtünet. Köpedelem az egészséges ember előtt s undorodás nélkül csak orvos hallhatja. Valóságos kórházi költészet! (…) Komorság, rosszkedv, életuntság, férfiatlanság, nyavalyásság ütött tanyát a líra berkein s a rohadt halál szele csapkod körülötte.” (1909)

 

Horváth János, mek.niif.hu

     Ide illenek – magyarázatképpen – Kosztolányi sorai: „Csodák. Láttam egy sánta színészt! Láttam egy süketnéma operaénekest! Láttam egy vak festőt! Láttam egy boldog költőt!” (Ábécé a versről és a költőkről, 1928)